Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)

A lehető leggyönyörűbb az idő, két hete egyetlen felhő sincs, már megint barnára vagyok sülve. Naplemente után hideg van, de plédekbe csavarva ülök, és még nem fűtöttem. Fűtéshez van egy faszenes tálam és egy petróleumkályhám. Kérlek, a mellékelt levelet küldd tovább azonnal Szilasiéknak, nem tudom, hol vannak most. Már nagyon várom Tőled a híreket, hogy már teljesen egészséges vagy-e, köhögés etc. Ezer, ezer csók T 243 1ÖS Déry Tibor úrnak Palma de Mallorca Terreno C. de la Bonanova 84. Budapest, 1934. dec. 5. Drága Tibuli. Meglep, hogy késett a válaszom. En mindjárt aznap írtam, amint megjött Tőled a levél, hétfőn, november 26-án. Remélhetőleg közben megkaptad a lapot. - Tegnap nem tudtam azonnal írni, nagytakarítás volt az új nővel!

1 (csak a puszta rendcsinálás az örökös rendetlenség), azonkívül délelőtt is, délután is el kellett mennem hazulról. Kész gyötrelem, amíg a készséges tündérek intelligencia híján beletanulnak a dolgukba - remélhetőleg a mostani nő nem fog rövid idő elteltével továbbállm. Idősebb személy, aki a 18 éves lányával lakik nálam. Utóbbi egy fogorvosnál van alkalmazásban, és megkeres annyit, amennyi a kosztjukra kell, rokonszenves teremtés, aki viszont a boldogtalan gyerekkora miatt az anyjához hasonlóan nagyon komoly és szomorú. A papa egy iszákos ember - él még, sajnos -, attól félek, hogy egyszer majd megjelenik, és verte ezeket a szerencsétleneket, amikor részegen hazaállított. - A régi história — még olvasva is szörnyű - és hát az ember ott áll szemben azzal az eleven lénnyel, aki mindezt megtapasztalta, és tovább őrzi magában. - Szóval nem valami derűs lakótárs. A kislányt egyáltalán nem látom. Az idősebb meg rendes, de hát idős. Ezeken a házi gondokon, kínlódásokon etc. kívül szörnyű hetem volt, tele idegeskedéssel és bánattal. Csütörtökön este fél 10-kor - éppen vacsorához készülődtem - csörög a telefon: London. Mindjárt rettentő szívdobogás fogott el, Leó és Dany

2 van ott, semmi jót nem sejtettem. Sok akadály és hallózás után - borzasztó volt ez a várakozás - meghallom Georgi hangját. „Mama, hogy vagy?" Én: „Beszélj!" Szóval némi prelimináriák után, hogy januárban kezdenek majd dolgozni, Georgi kirukkol a kéréssel, írnék Leónak, hogy adjon neki kölcsön 60 fontot! Ennyi az adóssága, ő ezért valamilyen részvényeket adna cserébe. Természetesen e kérés teljesítését kereken elutasítottam, azzal az indoklással, hogy Leó csak dühös lenne, rám is, őrá is, és abszolút nem adna semmit. Annál is kevésbé, mi-