Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
A befejezetlen mondat műhelyében, Bécs - Mallorca - Budapest (229-271. levél)
az ekkor kibomlott szenvedélynek, amely a nap minden óráját alárendelte az alkotómunkának, szinte semmi nyomát nem látjuk a levelezésben. A magyarázatot a Dubrovnikban papírra vetett önéletrajzi kisregényben, A zálogban kereshetjük. Amikor főhőse, Hintze bejelenti anyjának, hogy szocialista lett s csatlakozik a mozgalomhoz, az idős hölgy kölnisüveget ragad és - „Hadd ismerjenek meg barátaid a szagodról" felkiáltással - nyakon önti vele a „tévelygő"-t. E gonoszkodó gesztus önmagáért beszél. Érzékelhetővé teszi azokat a vitákat, amelyekről hallgat az életrajz, de amelyek természetes velejárói lehettek a családja gondolkodását megtagadó fiú és édesanyja közti kapcsolatnak. A szeretet kötelékei - s bizonyos mértékig a fiú kötelességérzete - ugyan megóvták a szakítástól, de érintkezésük bizalmas közvetlensége fokozatosan eltűnt. Erezhető volt ez már a berlini, s még inkább a dubrovniki levelekben, amelyek immár csak az élet külső s nem egyszer már-már érdektelen eseményeiről számoltak be. S még fokozottabban áll ez a megállapítás az 1933. december 24-e utániakra, hiszen A befejezetlen mondat a Déry és a Rosenberg család legbizalmasabb titkaiból építkezik. Minthogy azonban a regény írója magyarul fogalmaz, az érdekeltek - elsősorban a mama - nem szerezhetnek tudomást arról, hogy a család fekete báránya hogyan teregeti ki ország-világ elé életük csillogó, ám terméketlen, s végső soron hazugnak és értéktelennek tartott felszínét. - Jobb ezt nem bolygatni. Déry is lehetőleg öccse viselt dolgaival és egyéb más jelentéktelen momentummal - például meteorológiai „megfigyelések" részleteivel tölti meg a levélpapírt. (Időnként ezeknek is megvan a haszna, hiszen az alábbi keltezetlen levelet is - többek között - ilyen adatokra támaszkodva sikerült időrendbe sorolnunk.) dr. Déry Károlyné Budapest V. Árpád u. 12. Bécs, 1934. febr. 3. Mamus, ennek a levélnek tulajdonképpen tegnap este kellett volna elmennie, hogy, szokás szerint, pont szombaton megkapd. De este, amikor meg akartam írni, váratlanul találkoztam egy barátommal, aki éppen Spanyolországból jött'; eltelt az idő, kiürítették az utolsó postaládát is, így aztán csak hétfőn fogod megkapni. Holnap, vasárnap délelőtt, ha az idő olyan szép lesz, mint ma - a legpompásabb tavaszi idő van - szeretnék tenni egy kisebb kirándulást, talán a Kobenzlra 2 , már megint annyira vágyom egy kis erdei levegőre. Georgit sajnos alig fél órára láttam. Reggel, amikor felhívott telefonon, már nem voltam idehaza - kivételesen már 9 előtt. Délután, amikor hazaértem, őt már nem tudtam elérni, úgyhogy csak alig valamivel a vonat indulása előtt tudtam utolérni a szállodában. E körülmény folytán elbeszélőművészete és -kedve még több kívánnivalót hagyott maga után, mint egyébként. Úgyhogy ezért Rólad sem tudtam meg sokat - amit tehát Neked kellene pótolnod - és róla is csak meglehetősen sommásan, úgyszólván kutyafuttában, egész
