Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)
felajánlott nekem a helyzetem javítására, most nem mondtam le önként - azzal a megjegyzéssel, hogy Georgi támogatására való tekintettel ő ezt nem tudja tovább vállalni, másodszor közölte, hogy abból a 3 fontból, amit Georgi hetente kapott Lilin keresztül, másfél fonttal adós lennék, ami a ... [A levél vége hiányzik] 211 dr. Déry Károlyné Budapest V. Árpád u. 12. Berlin, 1932. dec. 19. Mamus, mennyire szeretnélek újra látni, de nem lehet, az útiköltség túl nagy. Egyelőre még nem sikerült eljutnom Dalmáciába, így aztán Budapest „nem esik útba". Egyébként eltökélt szándékom, hogy Londonba utazzam, valószínűleg legkésőbb december végéig. Georgi optimizmusa nemcsak érzelmileg indokolt, hanem tények is alátámasztják. Részben azért utazom el, hogy magam is pénzt keressek, ami itt Berlinben nagyon nehéz, másrészt azért, hogy meggyőződjem róla, hogy az, amit csinál, valóban megfelelő-e a jövőre nézve állandó elfoglaltságként, és ez esetben segítek neki, talán valamilyen módon magam is részt tudok venni benne. Közelebbit majd a helyszínről írok, ha már a helyzetet világosan át tudom tekinteni. Rólam különben tudsz részleteket Nina nénitől, akivel gyakran összejöttem, és a szobámat is látta. Szilasiékhoz most nem utazhatnék, mert január végéig vendégeik vannak 1 , engem februárra hívtak meg. Itt most két napja a legszebb tavaszi idő van, melegen süt a nap, nagyon örülök neki! Mit csinálsz karácsonykor? Lesz fa? írjál hamarosan, ezer, ezer csók T. Jenny néni és férje, Delmár János voltak Szilasiék vendégei. 212 Az előző levél sok mindenről árulkodik. Még a mama számára óvatosan megszúrt mondatokból is kitetszik, hogy írójuk ismét válságban van. Hétköznapi alteregója ócska kéziratokkal házal, apró szélhámoskodásokra kényszerül a ki tudja honnan szerzett riport- és művészfotókkal. Napról napra újabb kudarcot kell elviselnie, s tudomásul kell vennie az immár letagadhatatlant: nem sikerült a nagy bizonyítás. - Vagy mégis lenne kiút? Könnyelműségében már azt fontolgatja: mi lenne, ha Georgi után menne...
