Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)
OS Budapest, 1932. máj. 1. Kedves Tibor és Georgi. Itt volna a május, az öröm hava, de hol az öröm? Legalább az idő pompás, csak - mint Budán mindig - túl meleg van, és ilyenkor duplán kellemetlennek érzi az ember a parkok hiányát ebben a gyönyörű városban. A Hangliba 1 takarékossági megfontolásokból nem járok egyelőre, és mivel mindjárt az elején máris benne vagyok a pénzügyekben, ami Benneteket valószínűleg jobban is érdekel, mint holmi elmélkedések tavaszról, természetről és rügyfakadásról, közlöm Veletek, hogy a magam részéről 80 P-t szántam Nektek havonta (ebből 40 P-t innét, Nina nénitől, ezt ő bocsátotta rendelkezésemre, és a másik 40 P az albérlőnőtől). Továbbá a család egy részemről meglehetősen ingerült vitában, Lili, aki engem támogatott, Nina néni, Jenny és Gerda 2 jelenlétében (Guszti el volt utazva) úgy: döntött, hogy havonta egy bizonyos összeget küldünk Számotokra, amihez Leó 3 , Guszti, Jenny néni, Gréti 4 és azt hiszem, még Feri 5 is hozzá fog járulni egy kisebb összeggel. Az egész, gondolom, úgy 100 P lesz. A gond csak az, hogyan küldjük el? Az egyetlen lehetőség, amelyben bízom, egyelőre csak az, amit már a tegnapelőtti lapomban említettem: egy ottani fotográfus igazolása, hogy Georginák riporterfotográfusi tanulmányok céljából kell Berlinben tartózkodnia. Kérlek tehát, amilyen hamar csak tudod, küldd ezt el Berendnek. Csütörtök reggel utazom Helénnel a Balatonra (Balatonfüred). Utálom az egész utazást, minden olcsósága ellenére, a szoba napi 50 fillér, a reggelit, uzsonnát és vacsorát magunk készítjük, ebéd egy adag kettőnknek közösen Helénnel. Harmadosztályon utazunk (Fielen az én kedvemért, mert neki van félárú jegye), amitől a legjobban rettegek, négy órán keresztül (személyvonat) azon a kemény ülésen. Már félóra múltán fáj a beteg lábam, vagyis az összes csontom, ha kemény széken ülök. Ezt csak azért említem, hogy lásd Georgi, most minden tekintetben meg kell szenvednem a könnyelműségedért. Az egész megtakarítás oda-vissza 6 P, milyen könnyedén dobtál Te ki ennyit. Ezt az alkalmat ragadom meg, az egekre kérlek Benneteket, okosan használjátok fel a pénzeteket, legalább négyszer egy héten süssetek ki hirtelen húst, hébe-hóba legyen valami zöldfőzelék (sós vízben főzve, zsírban és vajban pirított morzsával, azt kaptok készen, megszórjátok és megeszitek). Azután grízt cukor nélkül tejben megfőztök, belekeveritek a tojássárgáját, sót és vajat, az is jó. - írjátok meg azonnal Karolinnak, küldhet-e Nektek diósbejglit. Szörnyen bánkódtam, hogy Eulinak 7 egy félreértett megjegyzése folytán nem tudtam kiegészíteni a Nektek küldött csomagot valami süteménnyel. Elég lesz neki egy üdvözlőlap. Nekem azonnal írjátok meg Arácsra 8 , mik a nyári terveitek. Igaz, Tibor, hogy utazni készülsz? 9 Miért nem írsz nekem erről semmit? És hogy áll a regényed? 10 Belekezdtél már? Egyébként is az az érzésem, hogy keveset tudok meg a teljes igazságból. Georgi is mindig ezt csinálta. Mindig mindent utolsónak tudok meg, ráadásul kerülő úton, ami duplán fájdalmas és elszomorító. Biztosan elfelejtettetek gratulálni Nina néninek május 3-án (a születésnapjára). Még valami, lehetőleg tegyetek félre valamit az elküldött pénzből a hazautazásotokra, mert arra nekem kevés fog maradni. Nagyon
