Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

lezésben már előbukkant, lásd 84/8. jegyzet, s talán Hjalmar Bergmant, akit maga is fordított, lásd 77/4. jegyzet.) Óvakodnánk azonban e távoli és áttételes indítékok túlhangsúlyozásától. A skandináv út előzményeinek számbavételénél az író érzelmi és alkotói válságát kell előtérbe helyeznünk, amelytől e soha nem látott környezetben kívánt megszabadulni. S itt sem az újdonság külső varázsa vonzotta - magányra és csendre vágyott. Saját szavait idézve: „Az emberektől szerettem volna kipihenni magam, egy olyan országban, ahol kedvem szerint néma lehettem, egyedül maradva tükörképemmel - valamely távoli fjord vizén." Lásd In meinem Zerrenspiegel. A kikapcsolódás és a felejtés meghatározó szerepére utal az egész útvonal megtervezése, amelyben például nem volt helye sem Hamsun személyének, sem műveinek és azok színterének, a nordlandi tájnak. A feljegyzésekből az derül ki, hogy Déry figyelmét Norvégia legzordabb, legészakibb része és az ott lakó lappok vonzották. A hagyatékban fennmaradt térképek aláhúzott települései többnapos és egymáshoz csatlakozó gyalogtúrák emlékeit őrzik. S két bejegyzés: „Jan Turid könyve a lappokról", „Ludwig Kohl: Nordlicht und Mitternachtsonne" - arra enged következtetni, hogy az író utóbb (vagy előbb?) szakmunkák alapján is gyarapítani kívánta ismereteit. Több jelzés, például egyes személyekhez vagy intézményekhez, szerkesztőségekhez és szerkesztőkhez fűzött megjegyzések noteszében - azt mutatják, hogy az író nemcsak anyagilag, de ismeretekben és az ismeretségek előkészítésében is módszeresen készült. Tanácsadója és kalauza Hajdú Henrik, a Kékmadár egykori szerkesztője (lásd 122/8. jegyzet), a skandináv irodalom legismertebb hazai fordítója és szakértője volt legalábbis erre utal, hogy e megjegyzések mellett legtöbbször az ő neve olvasható. A mamához írt beszámolók minden eddiginél szűkszavúbbak, bár utalásaikból és keltezéseikből - ha hézagosan is -, de nagy vonásaiban mégis felvázolható Déry utolsó és legnagyobb szabású öngyógyító kúrája és „vakáció"-ja. Hotel Cosmopolite Kjobenhavn Mme E. Déry Joachimsthal bei Karlsbad Hotel Radium-Palace Koppenhága, 1931. júl. 24. Mamus, kedd óta vagyok itt', és holnap reggel utazom tovább Fanßba

2

, az a dán lídó. A cím: Fan0, Hotel Köngen of Danmark. De azonnal kell írnod, hogy a lapod még ott érjen (valószínűleg 31-ig maradok ott), legrosszabb esetben majd utánam küldik. Az idő tegnapig cudar volt, esős és hideg, ma derült ki; tiszta és gyönyörű napsütés. Nagyon szép itt! Az emberek elragadóan fogadtak, mindenhol körbevittek, láttam olyan öregek otthonát, ahol az ember maga is szívesen lakna, azután felváltva javítóintézeteket és királyi kastélyokat,

1 les extrêmes se touchent.

4 Ma a kikötői igazgatóság! a saját motorcsónakján furikázott velem két órán keresztül a kikötőben, egy mérnököt adva mellém kísérőként. Már egészen elfáradtam a merő szívélyességtől és udvariasságtól. Az itteniekkel nagy•