Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

goztam végig késő estig (a novellákat fordítottam). Részletesebben írok majd Koppenhágából. Ezer puszi, Helén néninek is, írjál. T. 1 Az író az Ullstein kiadó által megjelentetett Die Dame című folyóirat szerkesztőségében járt. Az „eladott" írásokról lásd 167/8., 176/2. és 185/3. jegyzet. 2 Francisék - Arányi Ferenc és felesége, Rosenberg Márta. Berlini tartózkodása alatt Déry gyakran fordult meg körükben. 167 Az előttünk álló, s több mint két és fél hónapig tartó skandináv körút mind fizikai, mind pedig anyagi szempontból is tiszteletre méltó teljesítmény. Különösen akkor, ha meggondoljuk, finanszírozása menet közben történt. Ilyen hosszú utazás költségeit sem Szilasiék, sem a rokonok nem tudták (s talán nem is akarták) vállalni. Dérynék magának kellett a támogatást megszerveznie. Levelezésében többé-kevésbé végigkövethető, hogy újságírói munkájára hivatkozva hogyan kereste meg - ingyenes hajó- és vasútjegyek, szállodai elhelyezések ügyében - a különböző utazási irodákat, hajózási társaságokat és vasútigazgatóságokat, - s nem is eredménytelenül. Viszonzásul ugyanis (lásd 198/2. jegyzet) azt ajánlotta, hogy cikkeket helyez el a magyar sajtóban, amelyek majd Dánia, Norvégia és Svédország idegenforgalmi látványosságait népszerűsítik. Miután ehhez az elgondoláshoz a kezdet kezdetén sikerült a budapesti dán konzul támogatását is megszereznie, az akció félig-meddig hivatalos színezetet nyert. - Az így megszervezett anyagi háttérrel, amelyhez itt-ott egy-egy eladott novella honoráriumát is hozzátehetjük - valóban nagyvonalú vándorutat sikerült megvalósítania, amelynek ezernyi élményéből a mamának írt levelek csupán apró morzsákat adnak vissza. E szűk negyedévnyi kaland - az írói életrajz egyik legkibeszéletlenebb szakasza, hiszen a menet közben készített feljegyzések ellenére Déry a későbbiekben sem szólt írásaiban e vállalkozás részleteiről. Szellemi indítékairól is keveset tudunk. Csak sejthetjük, hogy e vonzalom mögött valahol ott munkál a skandináv irodalom tízes évekbeli népszerűsége. A német fordítások nyomán Ibsen, Strindberg, Björnson vagy Jacobsen olvasottsága ekkor még a nagy oroszokéval - Tolsztojéval, Dosztojevszkijéval, Csehovéval, Turgenyevéval - vetekedett Magyarországon. S Déry esetében külön kell szólnunk Knut Hamsunról és az Éhség című regényéről, amely ifjúkorának egyik meghatározó olvasmánya volt, s amelyről érdemben csak idős korában nyilatkozott, s nem is anyanyelvén. A bécsi Forumnak írt Hamsun cikkében elmondja, hogy első novellái, de különösképpen Lia című kisregénye az Éhség hatását s a norvég író művészetének szélsőséges vonatkozásait: a féktelenséget és a fegyelmezetlenséget tükrözték. Lásd In meinem Zerrenspiegel. = Forum (Wien) 1963. dec, 12. sz. 594-599. (E kérdéskör filológiai teljessége érdekében meg kell említenünk a húszas évek elejéről Henrik Pontopiddant, akinek a neve a mamával való leve-