Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin A húszas és harmincas évek fordulója ismét hullámvölgyként jellemezhető. 1927 májusában a Dokumentum a közönség érdektelensége miatt megszűnt. Déry szürrealista utóvédharcai és két verskötete, az Énekelnek és meghalnak, illetve az Ébredjetek fel! a szűkebb szakmai és baráti körben érzékelhetően megemelték tekintélyét, ám anyagi vonzataik nem igen voltak. A Perugiában írt szürrealista színműveivel Budapesten meg sem próbálkozott, de a prágai ígéretek sem váltak valóra. Az avantgárd idegen zárványként létezett csak, nem szólva arról, hogy külföldön is lassan fogyni kezdtek tartalékai. A Perugiában vett lendület hosszú távon folytathatatlannak bizonyult. - Ezt támasztották alá a korábban írt művek újrakiadására tett kísérletek is. A Nyugatban közölt Alkonyodik, a bárányok elvéreznek című pre-egzisztencialista regény megjelentetéséről ugyan már 1929-ben sikerült szerződést kötnie, de megvalósulására csak három év múlva került sor - a szélesebb vásárlóközönség által is elfogadható címen (Országúton, 1932.). A Panorámában közzétett meglehetősen gyengécske és könnyen „fogyasztható" fantasztikus történet, A menekülő ember viszont szinte azonnal gazdára talált, ráadásul tömegkiadványban, a Pesti Napló által finanszírozott Kék regények sorozatban. (Igaz, ezt is a jobban hangzó Éneklő szikla címmel vitték a piacra.) Még a baloldal, sőt maga Kassák Lajos is az egyszerűbb és közérthetőbb kifejezésmód felé fordult. Kassák új folyóirata, a Munka (1928-1939) a munkásművelődés ügyét kívánta szolgálni; programjában a világnézeti tájékozódás állt előtérben. Az irodalom és a művészi kezdeményezések: szavalókórusok, fotómozgalom is ennek vannak alárendelve. S maga a mester is stílust vált: korábbi versei mellett naturalista tézisregényeket gyárt, s Déryt is hasonlóra biztatja. Aki legfeljebb arra hajlandó, hogy a szürrealizmustól csendben visszalépjen a korábbi expresszionista formanyelvhez. Meg is van az „értelme": az ebben a szellemben írt verseit időnként a szociáldemokrata párt napilapja, a Népszava is elfogadja. Fontos jeleznünk ugyanakkor, hogy Déry mozgalmi szimpátiái ekkor még nem terjednek ki a szélsőbal irányába, s erős tartózkodással fogadja például a kommunista párt irányítása alatt álló 100% című folyóirat „nyílt sisakos" politizálását. A szerelem sarkallta bizonyítási és érvényesülési kényszer bizonyos kompromisszumokra indítja — egyre gyakrabban keresi a kapcsolatot a polgári napilapokhoz. S e tekintetben nem is annyira a megjelenés helye jelent megalkuvást, hiszen ez idő tájt szinte valamennyi baloldali, sőt kommunista újságíró ilyen fórumokon kereste kenyerét, - hanem a megszólalás mikéntjében és tematikájában. A mértéktartóan kormány-