Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Menekülés egy új életformába, Skandinávia - Berlin (165-212. levél)

párti Pesü Naplóban, a mozgékony és jól tájékozott Pesti Hírlap Vasárnapjában, a liberális Újságban, vagy a szabadkőművesekhez közel álló Magyar Hírlapban (amely a háború előtti Világ utódjának tekinthető) megjelent versek hangvétele tovább egyszerűsödött, a prózai írásokban pedig egyértelműen egyfajta lektűr-hangvétel érvényesült (lásd például A kanári. Pesti Hírlap Vasárnapja 1930. 42. sz., A három tüsszentés. Magyar Hírlap 1930. dec. 25. stb.). - Igaz, ezek a kapcsolatok meglehetősen esetlegesek voltak, s a legtöbbször egy-egy korábbi ismeretséghez kötődtek, mint például Ignotuséhoz a Magyar Hírlapban, Szántó Rudolféhoz a Pesti Naplóban vagy Szegi Páléhoz a Pesti Hírlap Vasárnapjában; összességükben azonban mégiscsak nyomasztóan hatottak, nemhiába hagyta ki szerzőjük ezeket az írásokat a későbbi életműkiadásból. Egyedül a Nyugat és a kolozsvári Korunk állott feltétel nélkül ekkor is az író rendelkezésére, s ami itt megjelent, azt Déry évtizedek múltán is vállalni tudta. (Lásd A prágai lány és a Valorizáció című elbeszéléseket, amelyek utóbb az író szinte minden novelláskötetében fellelhetők.) A gondtalan megélhetést azonban még ez a többfelé ágazó kapcsolatrendszer sem tudta biztosítani. S ekkor még nem is említettük az Arankával való összeborulások és kibékülések rendkívüli költségeit, a külön albérletek, vidéki hotelszobák bérleti díjait, a külföldön cikázó rendkívüli együttlétek - a berlini, bécsi, kitzbüheli kirándulások nem jelentéktelen anyagi vonzatait. - Szellemi rabszolgamunka: ismert és kevésbé ismert szerzők köteteinek a fordítása volt mindennek az ára. A dolog Rudyard Kiplinggel (Naulahka) kezdődött 1927-ben, majd Joseph Kessel: A repülőtiszt (1929) és Gustav Meyrink: A nyugati ablak angyala (1930) című regényeivel folytatódott (valamennyi a Pantheon kiadónál), hogy a sort a Pesti Napló „kék regényei" közt Dolly Bruck: Maga nevetni fog (1930) elmeműve zárja. A pohár 1931 tavaszán telt be. Az író nemcsak Arankának az öregedés félelmei által is táplált hisztériáit elégelte meg, úgy érezte, művészileg is zsákutcába jutott; s hogy ebben döntő módon az ország szellemi közállapotai a vétkesek, a befogadás és a publikálás korlátai, a szakmai elismerés hiánya. (A magyar írók támogatására létrejött Baumgarten-alapítvány kuratóriuma előtt egyszer sem merült fel Déry neve, holott 1929 óta egyesek több ízben is élvezték a magas összeggel járó kitüntetést.) Indokoltnak látszik tehát fokozatosan érlelődő elhatározása: meg kell kísérelni idegenben az érvényesülést. - 1931 áprilisában és májusában Déryt Freiburgban találjuk Szilasiéknál, majd júniusban meglátogatja öccsét Szlavóniában, Gyurgyenovácon, hogy a következő hónapban Berlinbe menjen, s felkészüljön egy több hónapos skandináv útra, amelyet a kikapcsolódáson és élményszerzésen kívül egyfajta „üzleti" felmérésnek is szán: megkísérli elbeszéléseinek elhelyezését az útjába kerülő kiadókban és szerkesztőségekben.