Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Gyerekkor - család (1-21. levél)

nyeiből kifolyólag ugyanis a gimnázium általában a jogi és filosz pályákra készített elő, az Akadémia viszont az ipar, a kereskedelem, a pénzvilág utánpótlását szolgálta. Előbbibe túlnyomórészt a keresztények, utóbbiba a zsidó származásúak jártak. A pályája csúcsa felé közeledő Hermann bácsi ezekben az években villát bérel, majd telket vesz és házat épít Buda egyik legelőkelőbb negyedében, a Svábhegyen. (A Rege utca 2. alatti épület ma is áll.) Nyaranta itt gyűlt össze a Rosenberg család, s a legtöbbször meghívták ide a bécsi rokonokat is. Az iskolakezdés heteiben, amíg mama a kistestvérrel Innichenben maradt, Tiborról itt gondoskodtak. - S itt találkozott első szerelmével is, a bécsi Mariedllel. A nála valamivel fiatalabb szőkeség félig-meddig rokon volt, igaz, elég távoli. Hermann bácsi feleségének, Nina néninek a családjához tartozott: anyja - Breisach Betty (Nina néni nénje), apja - Kohn Izidor, ismert osztrák bankigazgató. CT Budapest, 1908. szept. 8. Drága Mamuli! Kedves lapodat megkaptam, én most írok Neked. Hosszú azért nem lesz a levelem, mert megyek a Svábhegyre. A Kereskedelmi Akadémián minden rendben van, sok könyvre meg füzetre lesz szükségem. Holnap újra írok Neked és hosszabban. Most még nincs sok dolgom. Sok, sok puszi Tibuli 12 OS Budapest, 1908. szept. 10. Drága Mamuli! Most végre hála Istennek hozzájutottam, hogy levelet írjak. Most nagyon sok dolgom van, és sétálnom is kell, és már előre örülök a friss levegőnek. Ma kivételesen nincs annyi leckém, mint máskor, ezért aztán előre tanultam a következő napokra. Ha nekilátok a munkának, mindig örülök, olyan jót tesz nekem a sok lustálkodás után. A füzetekbe már egész szépen írok (sokkal szebben, mint most), a Papa is teljesen meg volt lepve. Felelni még nem feleltem, de sok más fiú már igen. Ma megtréfáltam a Litkeit', kész nevetség volt. Azt tanultuk ugyanis, hogy mindenki köteles elfogadni egy koronát csupa fillérekben. Venni akartunk valamit, a Litkei összegyűjtötte rá a pénzt, járom végig a boltokat, váltanák fel nekem a koronát csupa fillérre meg krajcárra, egy párat szándékosan elveszek belőle, és azt mondom: nesze, számold meg, ő megszámolja, és azt mondja: 3 krajcárral kevesebb, mire én: azt nem hiszem, magam számoltam meg, számold össze itt a szemem előtt. Megszámolja még egyszer, közben én titok-