Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)

0 Párizs, 1925. máj. vége Drága Mamus! Megkaptam két leveledet, s egyúttal remélem, ismét kézhez vetted a pénzküldeményem (46 $). Sorrendben felelek a kérdéseidre, illetve észrevételeidre. Nyári ittléted drága voltát illetően a következőket vedd tekintetbe: II hogy az út a Bázel-Párizs-St. Jean de Monts vonalon rövidebb, 21 hogy a dollár ma 22 F-t ér a tavaly nyári 17-tel szemben, úgyhogy, még ha visszaesne is 20-2l-re, Te akkor is 20-25%-kal olcsóbban élsz, mint tavaly. Az élet mindazonáltal mégiscsak valamivel drágább, ez vitathatatlan. Mégsem hiszem, hogy ennél olcsóbban meg lehetett volna oldani. Arra gondoltam, hogy majd nálunk vacsorázol, négy szer-ötször hetenként (azért nem mindennap, mert a lakásod meglehetősen távol esik tőlünk; cca. 20-25 percre), de az a kérdés, megtakarítasz-e valamit, mert egy külön ebéd abban a vendéglőben, ahová befizettél, 15 F-ha kerül, más vendéglőben alig olcsóbb és azok megint csak messze vannak a lakásodtól. Az élelmiszerárak egyébként már most napról napra emelkednek, és a Te panziód meglepően olcsó, különösen, mivel ott helyben à la carte étkezhetsz. Talán azt kellene csinálni, hogy csak félpanziót kérsz. Azt viszont nem tudom, hogy ebbe belemennek-e. Az lenne a legjobb, ha személyesen rendeznéd el a dolgot, ha már itt vagy, s a körülményeket, a távolságokat etc. megismered. Abban mindenesetre biztos lehetsz, hogy minden hallatlanul tetszeni fog Neked, hogy csodálatosan fogsz lakni, hogy a vendéglő teraszai, amelyeken biztosan a nap nagy részét töltöd majd, eszményiek, és hogy mindez nem is lesz majd drága. Ami mármost a nyereség kérdését illeti, csak azt az egyet mondhatom, én megtettem mindent, ami csak tőlem telik, hogy a lehető legtöbbet keressem, s nem én tehetek arról, hogy nem tudtam több tőkét felhajtani. Azért csináltam az egészet, mert már egyszer elkezdtem, s aztán nem tudtam abbahagyni; de tudtam, s Neked is mindig írtam, hogy ez nem az, mint ami tavaly volt - ellenkezőleg, az eredményt kedvezőbbnek találom annál, mint amire számítottam. A Te 200 $ nyereséged mégiscsak majdnem a tőke 25%-a. Ami az én sovány nyereségemet illeti, amely számszerűségében végül is jóval nagyobb a Tiednél: feléltem a 90%-át, habár mindig csak annyi pénzt vettem ki az üzletből, amennyi elkerülhetetlenül szükséges volt. Ma már abból a pénzből élek, amit Olga külön keresett, s ez épp hogy elég lesz a nyárra. A maradék nyereségrészemet az üzlet még nem fizette ki, ez még bélyegekben fekszik. Ezzel szemben Neked én nemcsak az egész nyereséget, hanem már a tőke egy részét is kifizettem. A Te tőkéd nem éri el az 1000 $-t (nem tudom, hogy jöhet ki Neked ez az összeg), hanem csak 923. Egyébként ezt majd személyesen mind sokkal jobban megbeszéljük. Nem hiszem, hogy a nyáron még tudnék pénzt adni Neked, csakis abban az esetben, ha kötök még üzletet, ez azonban nem igen valószínű. Ami a kalapot illeti, Olga azt mondja, hozzál neki egyet, olyat, ami jó időben és rossz időben egyaránt hordható, szóval egy velúr- vagy posztókalapot.