Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Kísérlet a polgári érvényesülésre, Párizs (122-146. levél)
OS Párizs, 1923. okt. 18. után Drága Mamus! Először is ezer, ezer csók az aranyos születésnapi leveledért és a nagy ajándékért! Olga reggel a vánkosa alól kaparta elő a levelet és a genfi csekket, úgyhogy már az ébredésem pillanatában megvolt a meglepetés. Magát az „ünnepséget" csak este tartottuk - mivel napközben nagyon sok dolgom volt -, ez abból állt, hogy à discretion' ehettem cukrászsüteményt meg szőlőt, amit nagy élvezettel tettem. Hál' Istennek itt olyan olcsó a szőlő, hogy minden nap eszünk, és így öt-hat év mulasztását pótoljuk. A pénzből egy nagyon jó öltönyt fogok tudni csináltatni, sőt még marad is 50 vagy 100 F-om. Mit is írhatnék az életünkről? Nagyon jól lakunk, és nagyon jól étkezünk, a nap jó részét szinte kizárólag szaladgálás tölti ki, Olga délutánonként egy kalap szalonban dolgozik. Az élelem úgyszólván a legolcsóbb itt. Ha érdekelnek az árak: a tojás 50-60 cts, a fehérkenyér kilója 1.10, a vaj kilója 14—18 F, a húsárakat nem ismerem, de a hús olcsó, olcsóbb, mint a zöldség, ami aránylag nagyon drága. A lakásunk takarítással és villannyal 190-be kerül havonta, és nagyon jó, sőt elegáns. A háziasszonyunk épp most lepett meg bennünket egy új ágytakaróval, most szereltetett be a kis márványkandallóba egy jó kályhát, és új függönyt is kapunk télire — egyszóval nagyon barátságos. 2 Magából Párizsból tulajdonképpen még csak keveset láttunk. Múlt vasárnap voltunk Versailles-ban, ami elragadó, jártunk egyszer a meglehetősen szegényes állatkertben (Jardin des Plantes), a Notre Dame-ban, a Ste Geneviève-ben, Olga már az Hotel des Invalidesban is volt, ahol Napóleon van eltemetve, és aztán itt van maga a város, melyet az örökös ide-odamászkálásom révén már meglehetősen jól ismerek. A legfantasztikusabb a Champs Elysée látványa, a maga fénylő autóhullámaival, melyek áradnak, mint a tenger. Az éjszakai Párizsból még semmit nem ismerünk, mostanáig mindig odahaza voltunk vagy legfeljebb kávéházban. Olga szorgalmasan tanul franciául, lassan én is lendületbe jövök. írtam már Neked, hogy múlt héten voltunk egy írónál - a heti „fogadásán", ahol Olga örömére mindenki rémesen törte a németet, úgyhogy Olga a maga nyelvtudásával remek hangulatban volt, és így királyi módon szórakozott. 3 Az itteni írók közül idáig csak Ivan Gollt ismertem meg 4 , vele már többször voltam együtt, és feleségestül nagyon rokonszenves mindkettőnknek. A franciákat csak akkor keresem fel, ha már néhány versemet, egy itteni magyar író most fordítja őket\ (a korrektúrát maga Ivan Göll fogja csinálni), meg tudom mutatni nekik, mert nem szívesen mutatkozom be ismeretlenül.'' Németek iránti gyűlöletet természetesen a legcsekélyebb mértékben sem tapasztalni. A propos: a Sturmban most a nagy mesém is megjelent két folytatásban 7 - legközelebb megküldöm Neked. Budapesten meg fog jelenni (vagy már meg is jelent?) egy új, modern revue (Kékmadár), amely minden számában akar hozni tőlem valamit 8 , a regényemet állítólag a Nyugatban nemsokára elkezdik közölni. 9 (Ezt Fenyő 10 mondta, akivel véletlenül találkoztam itt.) A „Kékmadár" revue átutalt nekem 75 000 Kr-t, amit Jancsi" elvitt a I
