Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Alkotó magány és művészi tájékozódás, Feldafing - Berlin (100-121. levél)

érték. Ettől kezdve jelenik meg verseiben új motívumként az üveg, mint „a tisztaság, az egymáshoz való közeledés, a dolgok lényegébe való hatolás, a rend vágyának" a megtestesítője (az író saját szavai egy késői interjúból, lásd Oltyán Béla: Déry Tiborról - írói világa tájain. Eletünk 1976. 5-6. sz. 389.). Ugyanakkor a szerkesztés technikájában is követni igyekszik Moholy-Nagy gyakorlatát, mint ahogy az a Hófalu, a Férfi, a Csárdás, a Szintetikus tömeg és a Tél képeinek tömbszerű, konstruktivista módon átgondolt, már-már racionális építkezéséből látható. (Későbbi közléseik: az Énekelnek és meghalnak, 1928 és A felhőállatok, 1970 című gyűjteményes kötetben; illetve az életműkiadásban, ugyanezen a címen, 1976.) - A berlini út további ösztönzései közé számíthatjuk azt is, hogy Feldafingba érve az író lázasan lát hozzá költeményeinek német fordításához, mert élni kíván Herwarth Waiden ígéretével. Világosan érzékeli ugyanis, hogy a Der Sturm hasábjain sikeresen alapozhatja meg elismertségét a német irodalmi nyilvánosság előtt. E munka befejezése után egy percet sem késlekedik: korábbi útjukon megfázott és még mindig betegeskedő feleségét Szilasiék gondjaira bízza, - és siet vissza a német fővárosba. (Olgának írt ezzel kapcsolatos, 1923. február 22-i keltezésű levelét lásd a Három asszony című levelezés-kötetben. Bp. 1995., VI-VII.) Az igyekezet eredményei kézzelfoghatóak: új költeményei előbb jelennek meg a Der Sturm hasábjain, mint Kassák Lajos folyóiratában, a AM-ban (lásd 116/4. jegyzet). A német fordítások utánközlése: Kék üvegfigurák. Bp. 1998. (Déry Archívum 2.) Végül: feltehetően ehhez az utazáshoz kapcsolható az 1958-ban papírra vetett önéletrajzi „időtáblázat" néhány emlékeztető szava („én télen Berlinben Aurélnál... Café Nürnberg, Berény, Marlene Dietrich"), amelyek azt sugallják, hogy Déry továbbra is élénken érdeklődött a társművészetek iránt. Ekkor ismerkedett meg Berény Róbert (1887-1953) festőművésszel, s valószínűleg ekkor csodálkozik rá a pályája kezdetén álló Marlene Dietrich némafilmjeire. (Lásd Börtönnapok hordaléka. Bp. 1989., 129.) E berlini élményeiről és „üzleti" sikereiről a mama csak töredékesen értesül. Legalábbis az általa írt levelek ezt tükrözik. Az író beszámolói ugyanis az ezt követő fél évnyi időszakból valami furcsa véletlen folytán elkallódtak; ezzel szemben a mama által írottak szinte teljes egészükben ránkmaradtak. Ez az első alkalom, amikor gondolkodását, stílusát egy folyamatosnak tekinthető levélsorban megismerhetjük. Más világ ez természetesen: a fiai társaságát nélkülöző középkorú asszonyé, aki rokoni kapcsolataiban keres vigasztalást, s közben lázasan készül a fiával és menyével való új találkozásra.