Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Gyerekkor - család (1-21. levél)

Gyerekkor - család Már életének első éveiben kiderült: a kis Tiborka, vagy ahogy a családban becézték: Tibuli csonttuberkulózisban szenved. Bal bokáján sipoly keletkezett, amelyből a szuvasodással kapcsolatos váladék távozott. Az orvostudomány akkori állapotában nem sokban tudtak a segítségére lenni. A seb napoztatását, sós vizes fürdetését ajánlották - s az operációt, amely a szuvas részek eltávolítását célozta. Öt évesen meg is operálták, majd 1899-ben és 1900-ban a szokásos nyaralások színhelyét a család a kisfiú kedvéért a tengerpartok mellé helyezte. Előbb a Rostock melletti Heringsdorfban, majd a belga Oostende közelében fekvő Blankenbergeben töltötték a nyári hónapokat. Kiderült azonban, hogy a betegség ellen csak a hosszabb kúra a hatásos. Ezért a hétéves ifjút 1901 első felében az Északi-tenger szigetére, Norderneybe vitték, ahol egy jó nevű gyermekkórház és szanatórium működött. Az 1883-ban alapított Seehospiz Kaiserin Friedrich egész Németország területéről vonzotta a kis betegeket. A mama, aki Tibort elkísérte, néhány nap múlva hazautazott, s kisfiát az orvosokra és „Schwester Hedwig"-re, a berlini származású Hedwig Reichan gondjaira bízta. Türelmes gondoskodásuk - amelybe 1902 elején egy radikális operáció is beletartozott - meghozta a gyógyulást. A sipoly helye beforrt és a kisfiú mozgásképessé vált. Gyűjteményünk első darabjai ehhez a Norderneyben töltött másfél évhez kapcsolódnak. Ám mielőtt az innen küldött híradásokra térnénk, tegyünk egy kis rendhagyó kitérőt - annak érdekében, hogy érzékeltessük, milyen is volt az a hat és féléves kisfiú, aki már ilyen fiatalon messze került otthonától. A mama egy 1947-ben kelt levelét idézzük, amellyel második menyének, Oravecz Paulának kívánt kedveskedni. Az abban leírt kis történet talán érzékeltetni képes nemcsak kisfia költői lelkületét, hanem eredeti (akár „szuverén"-nek is mondható) világlátását: „'47. XI. 26. Emlékezés Déry Tibor első írói megnyilatkozására, amely hatesztendős korából való. Mint minden reggel, gyengéden hozzámsimulva feküdt mellettem az ágyban, és büszkén szavalta, amit múzsája súgott neki, aki szemmel láthatóan korán jóindulatába fogadta. Az első strófákat már elfelejtettem, az utolsó így hangzott: Von dem Himmel fallt der Thau Auf die Rosen, die sind blau.