Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Gyerekkor - család (1-21. levél)

/Magyarul: Harmat hull az égből a rózsákra, melyek kékek.] Amikor megjegyeztem, hogy nincs is kék rózsa, a leghatározottabban így felelt: 'Márpedig ez a rózsa kék.' Mi mást tehettem volna, mint hogy szerényen hallgattam e szilárd költői meggyőződéssel szemben. Egyébként ez a produktum még anyagi sikert is hozott. Egy gazdag nőrokonunk, aki ezen a nevezetes napon jött látogatóba hozzánk, a saját szájából akarta hallani a költeményt. - Tibor dacosan ellenállt. Csak amikor a vendég valami nagyon szép játékot helyezett kilátásba, akkor vágta kaptákba magát, kidüllesztette a mellét, és deklamálásba kezdett. 'Aki mester akar lenni, korán kezdi a mesterségét.' - Ezt az emléklapot az én kedves Paula lányomnak ajánlom születésnapjára." Az itt megörökített történet, amely akár Ludwig Kirchner vagy a Blaue Reiter festőcsoport bármely más tagjának is becsületére válna - mindössze egy évvel előzhette meg levelezésünk kezdetét, amikor a kis Tibulit karban vagy kocsiban a tengerpartra hordozták, hogy ott - homokozás közben - sérült lábát napoztassa, s szabadidejében egy a Hófehérkét és a hét törpét ábrázoló levelezőlapon - a betűvetést gyakorolja. Ki vezette kezét? Nem tudni bizonyosan. Feltételezhetően Schwester Hedwig foglalkozott vele. Hiszen első tollpróbálkozásait az ő sorai kísérik. Van valami jelképes e levelezőlap íráspróbájában. Gót betűs szavakat lehet belőle kisilabizálni, de azok — magyarul hangzanak: „mamus", „kérem", „sokat", „küldeni"... Az a bizonyos kettős kötődés, amelyről bevezetőnkben szóltunk, már itt, hétéves korában is jelentkezik. Mint ahogy azt is jelképesnek érezzük, hogy a szülők megszólítása: Papus, Mamus, Mamuskám, Mamucsikám is magyar formájában ékelődik a későbbiek során a németül fogalmazott beszámolókba. Az író és édesanyja szövegeit ígértük. Ám e korai levelekben a kisfiú megnyilatkozásai mellett az őt gondozó Schwester Hedwig kísérő sorait is közöljük, hiszen hitelesen keltik életre azt a hátteret, amelyben Tibuli írástudásának első botladozásai létrejöttek. (A Kinderkrankenhaus „Kaiserin Friedrich" életének hangulatos leírása: Georg Behrmann: Kinderleben. Norden 1904. 119. - Az intézmény jogutódja ma is működik, s 1986-ban sikerült felkeresnünk. Látogatásunk rövid beszámolója: Déry Tibor nyomán Norderney szigetén. In: B. F.: Megnyugodva és megbékélve. Bp. 1994. 7-9.)