Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Az emigráció első állomása, Bécs (62-99. levél)

magamnak, akkortájt egyfolytában egész biztosnak hangzó ígéretekkel áltattak, és már csak ezért is hétről hétre és hónapról hónapra halasztgattam a dolgot, addig, míg végre tényleg megkaptam aztán a fix állást, mindjárt másnap el kellett foglalnom, és ezért nem volt már időm, nota bene pénzem sem, hogy Budapestre utazzam, és személyesen közöljem Veled a házasságunk hírét. Szóval ezek az okok tették lehetetlenné, hogy a tényt - amely önmagában véve csak formális tény volt, és amelynek nem-tudása nem zárta el Előled a valóságos életünk ismeretét - közöljem Veled. Ez volt az egyetlen hazugság, amelyet elutazásunk óta Veled szemben megengedtem magamnak, bocsásd meg nekem! - Az életünk különben teljesen olyan, amilyennek ismered, amit valószínűleg Nina néni is tanúsítani fog. Ami mármost a kérdés másik részét, nevezetesen az együttélés anyagi következményeit illeti, röviden leírom Neked az események egymásutánját és a végső helyzetet. Minden egyebet itt helyben személyesen ellenőrizhetsz és láthatsz majd. Első állását Olga - az ismert okok miatt - kénytelen volt feladni.' Azután keresett magának egy másikat, de a legtöbb, amit ajánlottak neki, 4000 Kr volt reggel 8-tól délután 3-ig tartó megszakítás nélküli munkáért. (Ugyanebben az időben nekem is csak 6000 Kr-t ajánlottak!) Nekünk akkor cca. 9000 Kr-ra volt szükségünk havonta, de 13 Kr-ért ebédeltünk az üzemi konyhán, és erről az olcsó ebédről le kellett volna mondanunk, mert az üzemi konyhát 3 órakor bezárják. Ez több mint 2000 Kr-nyi többletköltséget jelentett volna havonta, tehát Olga jövedelmének több mint a felét. Másrészt ki sem tudott volna takarítani — a takarítás akkor 300 Kr-ba került, a villamos ugyancsak 300-ba, úgyhogy az egész kereset tisztán illuzórikus kereset lett volna, és legfeljebb cca. 1000 Kr ha maradt volna belőle. Szóval magától értetődött, hogy valami más megoldást keresünk, és örömmel elfogadtuk Betty ötletét, a varrást, így mindezek a kiadások, az ebéd-többletköltség, a takarítás, a villamos megszűntek. Aztán hogy ezzel szemben hogy végződött a varrás-história - Olga körülbelül két hónapig dolgozott -, arról majd Nina néni közelebbit mesél. En csak a két fő okát említem meg: az egyik egyszerűen az volt, hogy Betty, a legjobb akarata és legnagyobb szeretete és kedvessége ellenére sem tudott vevőkört szerezni (ebben a két hónapban Olga szinte kizárólag neki és rokonoknak dolgozott!), a másik pedig az, hogy a házmesterné, akitől a varrógépet béreltük, mivel lemondtuk a takarítást, összeveszett velünk, és elvitte a gépet. Most a következőképpen áll a helyzet: ha Olga állásba menne, legfeljebb 5000 Kr-t kaphatna, és ez a következő számítást eredményezné: Villamosköltség több m. 400Takarítás cca. 600Mosatás etc. 500.a. m. 1500.azonkívül a háztartási költségek, amelyek különbözete több mint 5000 Kr havonta, tehát több, mint Olga egész fizetése. Ha ugyanis eltekintünk attól, hogy az üzemi konyhán is ehetnénk, akkor csak az ebéd belekerülne 100 Kr-ba személyenként (ma ez a legolcsóbb ebéd!), Olga viszont az egész napi kosztot (reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) fejenként 120 Kr-ból fedezi, tehát személyenként legkevesebb havi 2500 Kr-t tud megtakarítani. Ha nem