Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)

Bevezető

vonatkozó valamennyi cikket és monográfiát. S ha a munka úgy hozta, a hiányos keltezéseket, címeket, neveket és híreket - a korabeli naptárakból, telefonkönyvekből, címjegyzékekből és eredeti sajtótermékekből is igyekeztünk kiegészíteni. Nem is szólva a hagyaték kéziratos dokumentumainak hátteréről. Ám ha minden egyes állításunkat formálisan és teljességre törően adatoltuk volna, a részletek egyszerűen elfedték volna a lényeget. A filológiai tisztesség jegyében azonban legyen szabad legalább itt, az előszóban köszönettel és elismeréssel felsorolnunk az előttünk járók munkáit, amelyekkel utat törtek Déry Tibor életének és írói világának a feltárásában, s amelyek egyes részletei szervesen épültek bele kutatásainkba. A következő monográfiákra gondolunk: Egri Péter: Kafka- és Proust-indítások Déry művészetében. Bp. 1970.; Szenessy Mario: Tibor Déry. Stuttgart-Berlin-Köln-Mainz 1970.; Ungvári Tamás: Déry Tibor alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1973.; Pomogáts Béla: Déry Tibor. Bp. 1974. (Kortársaink); Szálai Anna: Csereforgalom. Magány és közösség Déry Tibor regényeiben. Bp. 1982.; Oltyán Béla kandidátusi dolgozatának részközlései a hetvenes és nyolcvanas évek folyóirataiban. Külön gondot jelentett jegyzeteléseink során a levelekben szép számmal előforduló kereszt- és becenevek azonosítása, ezért a levelekhez fűzött jegyzeteken kívül a kötet végén külön táblázatokba is összefoglaltuk a Rosenbergek családfáját és tagjainak betűrendbe szedett beceneveit. A leveleket kihagyások nélkül, teljes terjedelmükben közöljük. Helyesírásukat viszont igyekeztünk egységesíteni és a maihoz közelíteni. Mindez természetesen csak az egyes szavak írásmódjára s a központozás áttekinthetőbbé tételére szorítkozott - és magába foglalja a sietségben lemaradt betűk vagy ragok pótlását s a kezdőbetűvel jelölt családtagok neveinek a feloldását is. Gondoskodnunk kellett a szövegekben előforduló földrajzi nevek, pénznemek, néhány rövidítés és a számnevek írásmódjának a szabályozásáról is. Ezért úgy döntöttünk, hogy a földrajzi neveket a mai alakjukhoz igazítjuk, a pénznemeket az elfogadott nemzetközi jelzéseiken nevezzük meg, a toldalék- és kötőszavak rövidített alakjait feloldjuk, s hogy az arab számokat csak kifejezetten a mennyiségi viszonylatok jelölésekor használjuk. Minthogy kötetünk szervezőelve az időrend, külön kellett foglalkoznunk a keltezés kérdésével, mivel - mint már szóltunk róla - a levelekben előforduló formák - ha ugyan vannak ilyenek - a legritkább esetben felelnek meg a hivatalosan elfogadott szabványnak. Szerkesztésünk során mi ezt az ideális formát (helység, év, hónap, nap) arab számokkal igyekeztünk kialakítani, illetve kikövetkeztetni, s ezt minden filológiai jelzés mellőzésével a levelek élére állítottuk. Ám, hogy a filológia követelményeinek is eleget tegyünk, a levélben eredetileg használt alakot („szombat", „VI. 3." vagy „3. VI." stb.) egységesen a szövegek végén tüntettük fel. (Ha viszont az olvasó ott ilyet nem talál ez azt jelzi, hogy a levélíró egyszerűen elhagyta, vagy megfeledkezett róla.) Jegyzeteinkben természetszerűen gyakran hivatkozunk a levelekben említett művek eredeti megjelenésére, s ha volt utánközlésük, azt is feltüntetjük. A korai publikációk esetében azonban ez a legtöbbször elmarad, mivel az író kihagyta azokat későbbi gyűjteményes köteteiből.