Déry Tibor: „Liebe Mamuskám!” Déry Tibor levelezése édesanyjával (Déry Archívum 10. Balassi Kiadó–Magyar Irodalmi Múzeum, Budapest, 1998)
Bevezető
író, ezt a kérdést alapjában véve az ő társadalmi helyzettudatának a függvényében kell felvetnünk, azzal a „gyökértelenség"-gel kapcsolatban, amelyről utóbb börtönfeljegyzéseiben szólt. S amellyel végső soron íróvá válásának folyamata is összefüggésbe hozható: szabadságvágyának kialakulása és felerősödése, szembefordulása családja életvitelével, amelyet felületesnek, illetve társadalmilag igazságtalannak kezd tartani; lázadása, amely hátat fordít a hozzátartozói körében eluralkodó németnyelvűségnek, s amelynek következményeként magyarul kíván megszólalni, az alkalmazottak és cselédek nyelvén. Talán nemcsak dacból, hanem azért is, hogy azok, akiket lélekben megtagadott, még csak meg se értsék írói próbálkozásait, de talán azért is, hogy tudat alatt a Rosenbergék által háttérbe szorított apja személyének és emlékének igazságot szolgáltasson. Olyan lélektani és szociológiai vonatkozások ezek, amelyek még további kutatásokat igényelnek. Levelezéskötetünk formális kérdéseire térve, mindenekelőtt magyarázattal és kiegészítéssel tartozunk a „levelezés" kifejezést illetően. E meghatározás eredeti értelmében levelek és viszontválaszaik szabályosan váltakozó teljességét jelenti. A Déry-hagyatékban azonban jórészt csak az író levelei maradtak ránk, hála a mamának, aki azokat gondosan őrizte. Az ő válaszainak többsége viszont elkallódott az emigráció sok-sok hányattatása során. S ne feledjük: mindkettőjük életét számos költözés és megrázkódtatás tarkította, nem is szólva a háborús viszontagságokról és Közép-Európa politikai megpróbáltatásairól. Csoda, hogy a hajdani üzenetváltásokból ennyi is megmaradt. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy gyűjteményünk a maga egészében meglehetősen aránytalan. Vannak időszakok, mint például az író St. Gallen-i tartózkodása, amelynek szinte minden részlete rekonstruálható a levelekből. Más helyzetekről viszont eléggé hézagosak ismereteink, sőt olyan pontok is akadnak az írói életrajzban, amelyekről nem maradt ránk semmiféle írásos emlék. A „levelezés"-t ebben a vegyes állapotában voltunk kénytelenek megőrizni és közzétenni. A hiányokat a levelek elé írt bevezetőinkben igyekeztünk pótolni, s ugyanakkor nem mondtunk le az esetlegesen bővebb termésű évek egyetlen lényeges írásáról sem. A szövegek megértését jegyzeteléssel kíséreltük meg elősegíteni. A jobb áttekintés és az „olvasmányosság" elősegítése érdekében a fontosabb összefüggéseket a fent említett bevezetőkbe sűrítettük: oly módon, hogy az időrendbe szedett leveleket kisebb tematikai egységekbe soroltuk, s bevezetőinket azok élére állítottuk. A szokásos jegyzetekben csupán kisebb, alárendelt vonatkozásoknak adtunk helyet. Az egyes tematikai egységek bevezetésére, amelyek helyenként hosszabb hónapokat vagy éveket is áthidalnak, már csak azért is szükség volt, mert kötetünkben nem csupán magukat a leveleket kívántuk közzétenni, illetve kommentálni. Szövegeikre támaszkodva, de szükség esetén ki is egészítve a belőlük hiányzó információkat, olyan gyűjteményt kívántunk az olvasó kezébe adni, amely egyben az író életrajzát és pályaképét is felvázolja. E kiegészítésekre különösen az ötvenes éveknél volt szükség, amikor a levelek igen sokszor csupán néhány mondatos híradásra - vagy üdvözlő sorokra szorítkoztak, amelyek önmagukban már-már az érdektelenség határát súrolják. Bevezetőinkben igyekeztünk elkerülni a fölös mértékű filologizálást. Evek hosszú sora óta gyűjtjük a Déry személyi bibliográfia adatait, lényegében ismerjük az íróra