Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Szellemi utóvédharc a harmincas években - Vajda János: írók vallatása. Déry Tibor

i^íVW ^V.

Lovászy Márton, Nagy Dániel, Saád Béla, Surányi Miklós, Tábori Pál és Tiszay Andor egy-egy írását is magáénak mondhatta.

F

él perc előtt még csak megsimogattam az írógép billentyűit; hogyan kezdjem ezt az írást? Kusza és alig olvasható jegyzeteimet lapozgattam, s a kemény ceruzával írt, elmosódó sorokat betűztem, melyeket jóformán oda se nézve, szavaira figyelve, tájakat, vágyakat, hiteket idéző és jelentő szavaira figyelve vetettem papírra. Most kérdezem magam: bemutassam az olvasónak Déry Tibort? S már visszacseng egy mellékesen odavetett mondata: „Óh, tudom, nem vagyok úgynevezett ismert író...” Hát bemutassam? Nem, ne váljon hangulatos bevezetést és kisded bibliográfiát az olvasó. Itt ülök az írógép előtt, és egy feledhetetlen beszélgetés közben izgatottan papírra-rohant sorokból kirajzolom Déry Tibor arcát.

Nem emlékszem, ki volt az a francia kritikus, aki „az utazgató író” korának nevezte korunkat. Déry Tibor ilyen „utazgató” író. Évtizede körülbelül, tán több is, hogy fáradhatatlan szomjúsággal és mohósággal járja Európát, s rövid látogatóba tér csak haza, pihenni, vagy mély lélegzetet venni, s megindul újra, új tájak felé. Mondjam-e, hogy beszélgetésünk során ez a ritka vándorkedv érdekelt először. Megkérdeztem, honnan jön, hová készül, és mi az, mi nem hagyja nyugton, s országrólországra űzi.- Raguzából jövök, ahol hat hónapot töltöttem. A közeli napokban Bukarestbe utazom, ahol megírom új regényemet. Onnan? még nem tudom. Eleinte bizony többé-kevésbé privát komplikációk voltak e nagy világjárás mögött. A háború alatt nem lehetett elutazni, s a háborút követő kiábrándító és sivár időben úgy éreztem, nem bírom ki az itthoni légkört. Elutaztam. Bevallom, először menekülés volt ez a távozás. Menekülés sok minden szomorúság elől, de később rájöttem az ízére. Jó utazó vagyok. Mindenfajta kíváncsiság megvan bennem az etnográfiai kíváncsiságtól a kulináris kíváncsiságig. Kezdetben az volt a fő szempont ilyen utazások során, hogy hol tudok a legolcsóbban megélni, most már az, hogy hol tudok a legjobban dolgozni. Dicsekvés nélkül mondhatom, tehetséges utazónak bizonyultam, s az utóbbi években igen szerencsésen válogattam meg az utazásaimat. Egyébként az elmúlt tíz évben majdnem egész Európát bejártam. Anglia és Spanyolország kivételével csaknem mindenütt jártam és időztem.- Hol érezte magát a legjobban?- Ilyen hely nem volt - feleli nevetve. - Igyekeztem mindenütt jól érezni magam. Igyekeztem mindenütt bennszülött módjára élni és megtalálni a nyugodt munka lehetőségeit. Munkaképességemre legfeljebb a klíma volt hatással, de ahol napsütés volt és meleg, ott tudtam dolgozni.- Van-e valami különös, érdekes élménye ezekből az időkből?- Mint mondtam, igyekeztem mindig feloldódni a közösségben, ahová kerültem. így mindenütt csak rövid ideig voltam „idegen”. De egy ilyen „rövid------------------- 97 -------------------