Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Berlini kísérletek - A vég kezdete - Sport a 19. században
dául meztelen unokanővérének megpillantása, a tornászok iskolai lebecsülése, vagy a kívánatos cselédlány fenéken pasko- lása - Déry későbbi írásaiban is előbukkan. A szövegben előforduló nevek: Ilja Mecsnyikov (1845-1916), orosz zoológus és bakteorológus; Otto Heinrich Jäger (1828- 1902), sportszakíró — az egészséges és természetes életmód hirdetői. kilencvenes évek szelíd polgári időszakában az ember szerette a hattyúkat, mazsolás kalácsot evett, és a hölgyek gyapjúharisnyái levendulától vagy szétdörzsölt citromhéjtól illatoztak. A nagymamák jóságos mosollyal szemlélődtek fémkeretes szemüvegükön át. Az ember hitt Mecsnyikovban és Jäger professzorban. Hetente egyszer volt fürdés. Forró vízzel teli hordókat szállító lovaskocsik járták az utcákat, és a kocsisok jutányos áron kínálták eladásra portékájukat. Az ablakokból érkező hívó szóra megálltak a ház kapuja előtt, és a szakállas férfiak, akár a Danaidák, számtalan hordónyi vizet és egy fürdődézsát vittek föl a meredek lépcsőkön. A dézsát a szakácsnő hófehér vászonnal bélelte ki, amelybe, mint valami pókhálóba, fürdéskor menthetetlenül belegabalyodott az ember minden tagjával. Késő este jöttek a férfiak az üresre fürdőt!, szappanhabos edényekért, közben összeszorított szájjal és enyhén unott arckifejezéssel, fejüket a földre szegezték. Az volt az ember érzése, mintha a testi létünket gyóntatták volna meg. Abban az időben, nyáron, nyolc éves koromban vezettek be engem a sportéletbe. Az első úszólecke alkalmával, az uszodában kinyílt a hat éves unokahúgom égszínkék fürdőköpenye, és én megláttam, milyen egy nő. Azután teázni mentem, és sok levelet tépdestem le egykedvűen a park borostyánbokrairól, hogy, ha majd egyszer el találna múlni a nyár, olajat és emlékeket préseljek ki belőlük. A sport akkoriban veszélyes dolognak számított. A jó tornászoknak rossz hírük volt a latintanárnál; aki pedig bakon és nyújtón diadalmaskodott, elvetemültnek bélyegeztetett, a futball szinte egyet jelentett a kártyával vagy a tiltott szerelemmel: csak az osztály legrosszabb tanulói voltak ügyesek. A kolléga urakat a tornatanár mélyen meghajolva, inferioris kalaplendítéssel üdvözölte. Ő volt közöttük az egyetlen, aki kis szakállat viselt. A korszak pomádé, sok rántással készült házikoszt és a költők és zenészek iránti penetráns tisztelet szagát árasztotta: ezek mind gátolják a test szabad fejlődését. Eleinte kevesen akadtak, akik úgy vélték, hogy Fortuna nőalakja medicinlabdán gurul ide-oda, arra pedig senki nem vetemedett, hogy a leánykebleket teniszlabdával hasonlítsa össze. 75
