Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Berlini kísérletek - A vég kezdete - Sport a 19. században

Amikor megérkezett Angliából a hír, hogy a szellem fejlődése, tehát a feladatok alakulása szempontjából nem haszontalan öv alatt is naponta hideg vízzel megmosakodni, olyan általános fejcsóválás fogadta, mint a gőzmozdony feltalálását. Az antihigiénikus, ám szelíd világnézet finom rózsaszín fátylán a hír olyan lyukat ütött, akár egy bicskavágás. Ez volt a humanista eszme végének kezdete.

Gúnyt csak a dzsentrik, grófok, bárók és egy gyáros űztek ebből. Tavasszal szürke cilindert csaptak a fejükbe, és kihajtattak a lóversenyre, mire fel nyomban szakadni kezdett az eső. Hogy e mágikus színjátékon részt vehessen, sikkasztott néhány kis pénztáros és biztosítási ügynök, pénzbeszedő és sertés- tenyésztő és a földművelési és a kultuszminisztérium egy-egy tisztviselője, utóbbiak úgyszólván ex officio. Az első öngyilkos első revolverlövésével megnyitódnak lehetett tekinteni a szezont. Ugyanazon estén az ország valamennyi karosszékében csóválták szakállas fejüket a polgári apák, és fiaik előtt intőn emelték föl mutatóujjukat.

Amerika akkoriban még nem volt fölfedezve. Hogyan sportoljon az ember? Bármennyire le tudott is vetkőzni egy férfi, magán kellett tartania a szakállát, amely futás közben, mint a lélek fügefalevele, tiltakozva lengett a szélben. Mennél szemérmesebben viszonyult az ember a testhez, annál merészebben képzelte el a szellemet, amit akkor még léleknek hívtak. E kettő egymásmel- lettisége, az ember nehéz egyensúlyozó száma a trapézon, kellemetlen szembenállássá vált, melyben a szellem méltóságteljes képet vágott, és állítólagos fényes magasságokba szökkent, ami a testnek állandó hányingert okozott.

A sötétben kárpótolta hát magát. Olyan alakok, mint lovag Freystadtler, akinek a palotája évtizedeken át éjszakai orgiáktól visszhangzott, az egész Osztrák-Magyar Monarchia fantáziáját bűvöletükben tartották.

Az ember örömét leli a játékban, és ezért találta ki, hogy az időjárás és a nemi ösztön viszontagságaival szemben ruházattal védekezzék. Szép egy cilinder és szépek az üvegláncok a tetovált testen, fölöttük célszerűtlen esernyővel.

A kilencvenes évek polgárai azonban elvesztették a játék örömét, s vele éppenséggel az ízlést: az úgynevezett rossz idő ellen úgy védekeztek, hogy otthon maradtak, ezért éppoly keveset tudtak kezdeni a ruházatukkal, mint a testükkel.

Létrejött egy sötét, kopott lény, mely kerülte a napsütést, az esőben szökdécselve haladt előre, szélben pedig majdhogynem megkopaszodott, akár egy kiszáradt hagyma. Ha valamely örömteli esemény folytán izgatott kedélyállapotba került, akkor lassan fölemelte a lábát, aggodalmasan körülnézett minden irányba, és sietősen tett két kis lépést előre, majd hátra. így született meg a polka.

E korszak esemyőállata osztódással szaporodott. Tőle egy eljövendő kor idioszauruszáig napjaink vidám-ártalmatlan izomállatán keresztül vezet az út.--------— 76 ------------