Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Andreas Ady
kosárba kellett volna dobni: rossz halotti maszkot erről az életről nem szabad világgá küldenünk. Irtózatos felelősség terheli a fordítót. *** Ha jó a fordítás, vajon szét tudja-e hinteni Németországban is azt a lázadást, ami bennünk kel életre az Ady-versek nyomán? Nem nagyon is röghöz és főleg időhöz (magyar időhöz) kötöttek-e a versek, s nem hatnak-e majd német földön pusztán érdekes egzotikumnak, mely értelmileg már idejét múlta és érzelmileg idegen? Ne felejtsük el: Németország a latens forradalom állapotában van, szociális céljaival talán már Adyn is túl; pedáns, céltudatos emberek országa, mely - hál’ istennek - már keveset törődik a tradíciókkal, hát még az idegen tradíciókkal! Melyben minden, ami új, technika, tudomány, művészet (egész a dadaizmusig) hálás hazára talált - nem fogja-e majd elavultnak érezni ezt a grófok hazájából kesergő üzenetet? Ady ma már kétségkívül elavult (kívülről csak, mint ahogy minden igazi nagy művész kívülről avulhat el, mint ahogy a tegnap elavult a mához képest, holott egyformán kelt föl a nap); lehet-e elavult irodalommal egy népre hatni? A zseni mindig újat teremt, de Ady 1918 novemberében (vagy tán még előbb) meghalt, és mi minden történt - Úristen! - három év óta. *** Ha nem megnyilatkozás, ha nem új irodalmi út, ha még nem is politika (ó, szerencsétlen emberiség!), mért fontos mégis, hogy újabb 60-80 millió embernek adjunk rá alkalmat, hogy Adyt megismeije? Szem előtt tartva mindig, hogy a lehető legtökéletesebb formában ismeri meg, a soviniszta büszkeség játszi s fölösleges kielégítése vajon elég ok-e arra, hogy rengeteg munkaerőt s anyagot pazaroljunk esetleg improduktív munkára? Ha nem megnyilatkozás és nem politika, nemcsak fölösleges filológiai játék-e ez a fordítás, és a fordítások általában? *** Ady óta haladt (az idővel haladt, modernebb lett) az irodalom; új anyaga új formát öltött, témák és formák előtérbe, mások háttérbe tolódtak, a kórusnak ma más hangja van, mint akár öt évvel ezelőtt. Heves szociális mozgalmak rázkódtatják meg az irodalom testét, forradalmak és ellenforradalmak, óriási tömegek ütközőpontján áll, és átélte és éli azt, miről Adynak csak próféciái lehettek. Rettentő különbség! Ahogy anyagban és formában, ha irányban nem is, kifejezi azt, ami van, azzal szemben, aki csak megsejtette, ami lesz. Ady,------------ 28 ------------
