Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - Andreas Ady
állapotot, amely a Nyugat új, korabeli kezdeményezései jellemzi. Mindezt a magyar, illetve a német költői nyelv lehetőségeinek, állapotainak, rétegeinek a felmutatásával, amelyek között Ady költészetét hitelesen lehetett volna közvetíteni. A tanulmány értékű szemle súlyát sajnos csökkenti a szerző személyeskedéssel tetézett ügyszeretete, amelynek jeleivel már néhány korábbi kritikájában is találkozhattunk. Mindez joggal váltotta ki Hatvány Lajos ellenvéleményét, amelyet - a szerkesztő, Czakó Ambró megjegyzésével - a Független Szemle áprilisi számában tett közzé, s amelyet - Déry írását követően - mi is teljes terjedelmében közlünk. (A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy Hatvány Király György nézeteit sem hagyta szó nélkül a Nyugat március 1-jei számában. — A vita további részleteit l. Vitályos László-Orosz László: Ady- bibliográfía 1896-1977. Bp., 1980. MTA. 247., továbbá: Vitályos László: Ady-bibliográfia 1896-1987. Bp., 1990. MTA. 196.) A II. rész negyedik bekezdéséhez: Johann Ludwig Tieck (1773-1853), a német Shakespeare-kultusz ápolója, Shakespeare drámáit klasszicizáló, ám egyszerű és a népköltészethez közel álló stílusban igyekezett megszólaltatni. Horvát Henrik (1877-1947), műfordító. Ady-fordításait, amelyeket az általa összeállított Neue ungarische Lyrik (München, 1918) kötetben tett közzé - az Auf neuen Gewässern bírálói közül többen is példaképként állították Franyó Zoltán és Heinrich Gerhold elé. I A z, ami nekünk, magyarul értőknek, íróknak és közönségnek egyaránt, ma még irodalomnál több: élmény (élmény mint egy szerencsétlenség a hálószobában, vagy egy újszülött az ágyunk mellett, személyes és mégis kozmikus élmény): Ady Endre versei kikerültek Németországba, újabb 60 vagy 80 millió ember keze ügyébe. Hogy ezeknek is az lesz-e, ami nekünk volt: egy kicsit próféta, fiatalok lova és bibliája és bor; bor, megváltó bora elfáradt kedélyeknek és meggyötört idegeknek, hogy élményük lesz-e nekik is, vagy csak néhány sorrá száradt nekrológ filológusok irodalomtörténetében: a fordításon múlik; a fordításon, melynek vadnak, tisztának és egyszerűnek kell lenni, mint a friss kenyérnek, nyugtalannak és idegesnek, melodikusnak és mégis zakatolónak, fejfájdítónak, tragikusnak és soha meg nem békéltetőnek - olyannak, mint Ady Endre. Ha ilyen a fordítás, jó munka volt; ha nem, papír------------ 27 ------------
