Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Bécsi maradványok - H. G. Wells
3K. & az excentrikusság felé hajló elemeit a fantáziájának, hanem közvetlenül a szívét s legprimerebb érzéseit fogják meg, akárcsak egy szerető haláláról vagy egy anya fájdalmáról volna szó. S mind e bujaság dacára úgy érezzük, hogy ez a fantázia száraz, logikus, s hogy ez a fantasztikum valahogy ellenkezik azzal a képzettel, ami bennünk E. T. Hoffmann nyomán e művészeti elemről keletkezett. S ha közelebbről vizsgáljuk meg érzésünket, sok okát találjuk, de legffappánsabb felfedezésünk lesz, hogy ez a világűrökön, időn át utazó, a természeti törvényeket soha nem hallott vakmerőséggel felforgató ember - legtisztább vérből való materialista, legalábbis - s művészetének formáiról lévén most szó: e pillanatban erre kell figyelnünk fantasztikumának keretein belül az. Fantasztikumának nincsenek természetfölötti elemei, ha kérded, hogy a Mars-lakók hogy jutottak a földre, hogy a láthatatlan ember hogy vált láthatatlanná, hogy a légi háború hogy mint lehetséges - ma sajnos, már tudjuk ez a kitűnő s kitünően képzett művész pontosan megfelel minden kérdésedre, s varázsbotjával egy pillanat alatt szemed elé bűvöli a tudomány minden fantasztikus lehetőségét. A tudomány költője - ez a jelző illeti őt, jobban, mint bárki mást a világirodalom egész skálájából. Megírta a fényhullámok törvényeinek költeményét - a Láthatatlan emberben -, az idő és a tér azonosságának regényét az Időgépben, s megírta a viviszekció s az áthasonlás tragédiáját a Dr. Moreau szigeté ben. Én nem tudom s nem vitathatom azt, hogy mindaz, amit erről írt, lehetséges lesz-e majd egyszer, s be fog-e következni, mint ahogy bekövetkezett a légi háború - egy oly regénye nyomán, mit még a repülőgép feltalálása előtt írt meg de tudom, hogy nála senki jobban nem keltette még beszélő cselekvő életre a tudomány csodáit, senki élesebben nem vetítette még az élet mágikus fényét e tudós könyvekben s tudós agyakban nyugvó lehetőségek remegő csíráira, hogy költő még soha nem agitált jobban a tudományért, s hogy a végtelenség s az ismeretlen erők problémáját - tudomány és művészet ez első és utolsó kérdését - soha ily testvéresülésben fényesebben nem láttam még felragyogni, s nem éreztem még oly tisztán e két testvér együvé tartozását s céljuk közösségét. E rövid cikknek nem lehet célja megismertetni az író problémáit, világ- szemléletét és fejlődésének különböző fázisait - inkább figyelmeztetés ez csak egy jelenségre a kultúra egén, melyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mégis röviden rá akarunk mutatni az író két szubjektív problémájára - csak említésszerűen - két problémára, amelyek magukban is izgatok és megkönnyítik a vívódó művész és gondolkodó ember kritikai megértését. Azt kérdezzük magunktól, nem tévedtünk-e akkor, mikor tiszta vérből való materialistának mondtuk Wellset. Hogy az volna mégis - rávall elsősorban a------------ 21 ------------
