Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz

«ţ7»/Îrv- Úgy értem - mondta Gottschligné -, hogy nem látja, mi van ezzel az Áron gyerekkel? Csupa csont és bőr és olyan sárga az arcocskája, mintha epebajos volna!

Borcsik egy darabig hallgatott.- Én is észrevettem - mondta csendesen egy idő múlva.- Hát akkor miért nem tesz róla? - kérdezte Gottschligné. - Mit dolgoztatja annyit ezt a gyereket?

Áz ember az asztalra könyökölt, s a tenyerébe fektette a fejét. A rémület a torkát fojtogatta.- Hogy én dolgoztatom? - ismételte fakó hangon. - Panaszkodott az Áron?- Nem szólt az egy szót sem! - mondta Gottschligné. - Én is csak onnét tudom, hogy a múltkoriban itt felejtettem a pápaszememet, s amikor késő este visszajöttem érte, látom, hogy a gyerek a maga könyveiben firkál. Bezzeg az anyja, ha élne, ezt nem engedné meg!

Borcsik nem felelt.- Nincs rosszabb dolog a világon, mint anyátlan árvának lenni - morogta az asszony. - A férfinak nincs szíve a gyerekhez, az mind csak azt nézi, hogy mielőbb pénzt kerestessen vele. Szégyellje magát, Borcsik úr!

Kiment a szobából, s úgy becsapta maga mögött az ajtót, hogy a kis ház belereszketett.

Vacsora után az apa magához hívta fiát.- Áron fiam - hívta - gyere ide! Még közelebb gyere! Azt hallom, hogy rossz bőrben vagy!- Nincs nekem kutya bajom sem, édesapám - mondta Áron.

Borcsik a kezébe vette a gyerek arcát és megtapogatta.- Azt hallom, hogy sovány és sápadt vagy, fiam - mondta -, s hogy én túl sokat dolgoztatlak.

A gyerek arca megremegett a keze között.- Ki mondta ezt? - kiáltotta indulatosan.- Ülj ide az ölembe, fiam! - A térdére ültette a gyereket, s átkarolta a vállát. - Gottschligné a múltkor rajtakapott, amikor éjjel dolgoztál. Tudod-e, hogy ez miért baj?- Tudom - mondta Áron. - Most szét fogja hordani a hírt, hogy édesapám dolgoztat engem.

Borcsik Mózes szótlanul bólintott.- S az meg azért baj - folytatta Áron -, mert Schächter úrnak is füléhez juthat a hír.- Schächter úrnak meg miért nem szabad megtudnia? - kérdezte az apja- Azért, mert... azért, mert... - A gyerek megakadt. - Azért, mert akkor kiteheti édesapámat az állásából!

129