Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
tvn&v- Nincs most egy grammal több munka, mint azelőtt - ingatta a fejét Schächter úr. - Nem szólnék egy szót sem, ha egyszer vagy kétszer hazavinné, de rendszeresen mindennap... azt nem lehet! Miért nem marad tovább az irodájában, ha nem készül el a dolgával? Borcsik felemelte fejét, s azon igyekezett, hogy kivegye Schächter úr arcvonásait. De hiába erőlködött, csak egy tojás alakú, világos foltot látott maga előtt s rajta egy határozatlan orrot, szájat, szemeket, de hogy ezek milyen indulatot fejeztek ki, azt nem bírta kivenni.- A könyveket tessék ezután a helyükön hagyni! - mondta Schächter úr. - Belégeket sem lehet elvinni az irodából!- Igenis - mondta Borcsik halotthalványan, esetlenül meghajolt, s az ajtó felé fordult. De ebben a pillanatban Serföző igazgató melléje lépett, s a vállára tette a kezét.- Mi baj van, Borcsik? - kérdezte barátságosan. A raktámok elfordította a fejét.- Nincs semmi baj, igazgató úr!- Rossz színben van, Borcsik - dörmögte az igazgató -, szabadságra fogjuk magát küldeni! Nem beteg maga?- Nincs semmi bajom, igazgató úr! - mondta Borcsik.- Arról beszéltünk épp - szólt közbe Schächter úr, s felállt az asztal mellől -, hogy nem lehet az irodából hazavinni a raktárkönyveket és belégeket, mert... Az igazgató türelmetlenül legyintett.- Lárifári, miért ne lehetne hazavinni? - szakította félbe Schächten. - Nem elég, hogy ez az ember munkaidőn túl dolgozik, még tetejében arra akarja kényszeríteni, hogy egy deszkaólban töltse az estéit, amikor odahaza a két gyereke váija. Borcsik, vigye csak bátran haza az egész pakkot!... * A fűrésztelep szinte gőzölgött a júniusi nap forró fürdőjében. Áron, aki már harmadik hónapja éjszakázott a lágerkönyv mellett, lesoványodott, kerek gyerekarca megnyúlt, s elvesztette szép eperszínét. Rendszerint reggel öt órakor kelt, hogy megvizsgálja, nem csúszott-e hiba az éjjeli munkájába, hétkor már vonaton ült, délben kettőre ért haza, délután pedig alaposan meg kellett dolgoznia, hogy elvégezze leckéit; év végével rendes bizonyítványt akart hazahozni. Vacsora után legalább három-négyórai munkája volt a belégekkel, s így ritkán került tíz vagy tizenegy óra előtt ágyba. Gottschligné, a szász házvezetőnő egy nap, délben, amikor Áron még nem volt odahaza, a gazdája elé állt.- Vak maga, Borcsik úr? - kérdezte csípőre tett kézzel. Borcsiknak fejébe szállt a vér.- Hogy érti, Gottschligné? - kérdezte. Figyelte a hangját, nem reszket-e. A térde azonban megcsuklott, le kellett ülnie az első keze ügyébe eső székre.------------ 128------------
