Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
tvnÁfv* Derengett már, mire elkészültek a munkával. Az apja többször is hibázott; alighanem nagyon fájhatott a szeme. Áron olykor lopva az arcába nézett, de az öregje elfordította a fejét; úgy látszik, nem akarta, hogy figyeljék.- Eridj aludni fiam! - szólt, mire elkészültek az utolsó beléggel is. - Holnap ne menj iskolába, ha fáradt vagy!- Nem vagyok fáradt - mondta Áron. - Nyugodtan feküdjék le, édesapám! Nagyon vigyáztam, nem lesz ott semmi hiba! Az ajtóban állt már, amikor az apja megint utánaszólt:- Erről nem kell beszélni! - mondta olyan halkan, hogy Áron alig értette meg, s könnyes szemével a gyerek szeme közé nézett. - Erről, hogy egy kicsit fáj a szemem! * Másnap este, vacsora után, Áron az apja elé állt.- Tessék megengedni, édesapám - mondta -, hogy megint segítsek!... Hátha fáj még a szeme! Áronnak jó írása volt, s minthogy csak számokat kellett írni, nem is igen lehetett látni, hogy más kéz írta be őket a könyvbe. Maga is el tudta volna végezni az egész munkát, s csak apja megnyugtatására olvasta fel hangosan a belégeket, mielőtt bevezette őket a raktárkönyvbe; Borcsik Mózes a térdére könyökölve csendesen ült mellette a kis széken s minden tétel után szótlanul bólintott.- 1248 piros - olvasott Áron - Fekete és Tsa, bútorgyár, Sepsiszentgyörgy. Háromszáznegyvenhét darab I. osztályú fenyő, 2 col vastag, 12 col széles, 4.80 m hosszú... Megvan, édesapám! Az apja bólintott. Nehéz csak az összeadás volt, az oldalak végén, Áron alaposan beleizzadt, ha sor került rá. De máskülönben olyan gyorsan és könnyen ment a munka, hogy éjjel tizenegyre már elkészült, s mindketten lefekhettek. Harmadnap pedig, mire apja ágyba tette Rózsikát, s visszajött a nappaliba, Áron már kérdezés nélkül az asztalnál ült és javában írt. Borcsik Mózes nem szólt egy szót sem. Egy ideig tűnődve nézegette fiát, aztán leült melléje a kis székre.- Nem kell felolvasnod - mondta egy idő múlva -, írd csak te magad, fiam! Látom, már értesz hozzá! * Borcsik Mózes egy éjjel arra ébredt, hogy motoszkálást hall a szomszéd szobában. Felkelt s benyitott. Áron az asztalnál ült, a nagy raktárkönyv előtt, s oly elfeledkezve dolgozott, hogy még az ajtónyitást sem hallotta meg. 126
