Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Egy elmaradt „ponyvatörténet” - Áronból ember lesz
Arra nem volt Áron elkészülve, ami most történt. Az apja arca vérpiros lett, felemelte az öklét, s olyan rettenetes dühvei vágott az asztalra, hogy a tintatartó felborult s a tinta kifolyt a belégekre.- Mit, hogy nem látom? - ordította, mint egy bika. - Mit járatod a szádat, szemtelen kölyök? Arra felelj, amit kérdezek... hogy hová ültél le? Úgy megeresztette a hangját, hogy Rózsika nyöszörögni kezdett a szomszéd szobában. Áron minden ízében reszketett; egészen kicsire húzta össze magát a széken, s félve pislantott apja dühtől eltorzult, könnyező arcára.- Hová ültél le? - ismételte ez harmadszor. - A kis székre? Ne oda ülj, hanem az asztal mellé! Segíteni fogsz a könyvelésnél! Szerencsére csak kevés tinta folyt ki, Áron még idejében felállította az üveget. Megfogta a tollat, bemártotta a tintába, s értelmesen figyelő arcát apja felé fordította.- Vedd a belégeket - mondta ez most már csendesen, az arca nagyon sápadt volt vedd a belégeket sorjában, úgy, ahogy fekszenek, s olvasd fel őket hangosan! Számozva vannak. .. felül a jobb sarokban!- Tudom, édesapám - mondta a gyerek. - Láttam belőlük eleget, amikor két éve, leltározásnál, mindennap bevittem édesapámnak az ebédet az irodába.- Tudod, hogy mire valók? - kérdezte apja.- Hogyne tudnám! - mondta Áron. - Amelyiken piros szám van, arra azt írják rá, amit elszállítanak a piacról, amelyiken fekete, arra azt, amit hoznak. Az apja néhány pillanatig hallgatott.- Azt is tudod-e - kérdezte aztán nagyon csendesen -, hogy melyiket hová írják be?- Hát persze, hogy tudom! - mondta Áron, s nagyon boldog volt, hogy megállja a helyét. - A feketéket a bal oldalra, a pirosakat a jobbra! Áz apja megint hallgatott. Leült a kis székre, arra, amelyiken az előbb Áron ült, a térdére könyökölt, s a tenyerébe fektette az arcát. Jó ideig ült így, teljesen mozdulatlanul, a válla néha kissé megrándult.- Áron fiam - mondta aztán - fáj a szemem! Nézd meg, hogy jól írtam-e be mindent! Olvasd fel soijában a belégeket, én meg majd mondom neked, hogy mit hol találsz meg. Így aztán kettesben nekiláttak a munkának. A belégekre rá volt írva, hogy mennyi s milyen méretű és minőségű lécet, deszkát, pallót, bányafát, talpfát hoztak aznap az anyagtérre, vagy vittek el. Borcsik Mózes megmondta, hogy a könyvben hol, elül, hátul, vagy középen vannak-e a megfelelő számlák, Áron pedig a belégek száma szerint ellenőrizte, hogy helyesen vezette-e be apja a tételeket. Nagyon egyszerű munka volt, egy félóra leteltével Áron már tudta, hol keresse az I. osztályú anyag számláit, hol a II. osztályúét, merre vannak a lécek, a hajópallók, s hogy az ausussz leghátul van a könyvben. Főképp arra kellett ügyelnie, hogy a darabszám s a köbméter helyesen van-e bevezetve. 125
