Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)
Szellemi utóvédharc a harmincas években - Becsky Andor: Déry Tibor az író társadalmi kötelességéről
véleményszabadságot. Az író ilyenkor érdeklődésével önkéntelenül is - malgré sói* - olyan témák felé fordul, melyek olvasóit abban a pillanatban legközvetlenebbül érintik, a külső nyomás még csak fokozza, indulatosabbá teszi ellenállását. Esetleg egy ártatlan szerelmi regény megírására lett volna kedve, s dacból, tisztességből a gondolatszabadságról és a cenzúráról ír egy regényt. 5. Nem értelmesebb, ha ilyen körülmények között az író inkább kivándorol?- Nem igen lehet erre a kérdésre egyöntetűen érvényes feleletet adni. Az a véleményem, hogy ne vándoroljon ki. Nemcsak azért, mert a népét, hanem mert a nyelvét nem szabad elhagynia. Szegényeket és szerencsétleneket, akiket a művész elsősorban képviselni hivatott, minden országban talál ugyan, de a legjobban odahaza érti meg őket, és itt tudja őket a legjobban kifejezni. Alig van olyan nagy író, aki idegen nyelven nagyot tudott volna alkotni, s minthogy az írónak nem lehet más célja, minthogy dolgozzék, minden erejével ragaszkodik azokhoz a körülményekhez, amelyek munkájára a legalkalmasabbak. 6. Mi az író társadalmi szerepe?- A tagadás. 7. Hogy érti ezt?- Úgy, hogy a művész, aki mindig meg akaija változtatni a világot, éspedig a saját képére akaija átformálni, már benső indulatától hajtva is kénytelen tagadni a fennálló állapotokat. Természetesen mindig az író temperamentumától függ, hogy tagadó szava mennyire vág a valóság elevenjébe, azaz messziről vagy közelről nézi-e az embert (s a társadalmat). Minden igazi művész lázadó, még olyankor is, amikor külsőségekben, látszatra nem foglalkozik az úgynevezett társadalmi problémákkal. Ha a csillagokról beszél, akkor is tulajdonképpen a meglevő földi rend ellen izgat. Ez a szerepe. De ismétlem, temperamentumától, írói alkatától és nem utolsósorban a külső társadalmi helyzettől függ, hogy a társadalom ennek a szerepének milyen mértékben tudja hasznát venni. Egy politikailag felizgatott világban természetesen azt az írót élvezi legjobban, aki nem közvetve szól hozzá az eseményekhez, hanem azonnal be tudja olvasztani őket müvébe. 8. Asztalfióknak lehet-e írni?- Ez nagyon személyes kérdés. Én hat vagy hét éve úgyszólván kizárólag az íróasztalomnak írok, és ennélfogva azt tartom, hogy - nem lehet. Valószínű, hogy akadhat olyan művész, aki a legnagyobb forgalom és publicitás közepéből arra vágyik, hogy visszavonulva az asztalfiókjának írhasson. Meg vagyok róla győződve, hogy az asztalfiók nem jó termőföld a művész számára, hanem hogy szüksége van arra a termékeny kérdés-felelet játékra, amely az író és 112 ' akarata ellenére
