Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Szellemi utóvédharc a harmincas években - Becsky Andor: Déry Tibor az író társadalmi kötelességéről

olvasók közötti viszony veleje. Én magam például úgynevezett „elvonultságomat” hajlandó vagyok bármilyen pillanatban két krajcáréit eladni.

9. Mit tesz abban az esetben, ha nincs hadója? Hogyan tölti be társadalmi kötelességét?- Ha nincs kiadóm, vagy ha nem tudom kézirataimat magam kiadni - ami manapság lehetetlenség akkor rosszul töltöm be társadalmi szerepemet. Még ha arra a meggyőződésre jutnék is, hogy ebben csak a társadalom, azaz a jelenleg fennálló társadalmi és politikai rendszer a hibás, akkor sem tudnék belenyugodni, de ennek tetejében, a kívülről hallgatásra ítélt írót még az a kétség is gyötri, hogy ő maga is nem ludas-e az ítéletben? Honnan tudjam, hogy jó munkát végeztem, ha senki más nem erősít meg benne, csak a saját lelkiismeretem? A lelkiismeret nem nagyon megbízható valami, százféleképpen megvesztegethető, nem utolsósorban azért, mert az ember olykor szereti magát üldözöttnek, áldozatnak érezni. Aki hosszabb ideig kénytelen a fióknak dolgozni, az vagy makacsabb, vagy megalkuvóbb lesz a kelleténél, és biztos, hogy a végén elveszti a helyes szemmértéket. Vagy Hollywooddal kezd el levelezni, vagy szakállt növeszt és a sivatagba megy.

10. Az igazi író el tud-e hallgatni?- Igen.

113