Déry Tibor: A Halál takarítónője a színpadon. Cikkek, nyilatkozatok, jegyzetek 1921-1939 - Déry archívum 5. (Budapest, 2004)

Szellemi utóvédharc a harmincas években - Becsky Andor: Déry Tibor az író társadalmi kötelességéről

latnia szavát, mert sok függ attól, hogy az igazi író, akinek szavahihetősége kétségen felüli, mit mond ezekben a súlyos időkben? Déry Tibor a következőkben mond véleményt az író társadalmi kötelességéről:

1. Miben látja okát, hogy sok író, mint az Ön esetében nem juthat szóhoz?- Az író szellemileg mindig ellenzéki pozíciót foglal el. Olyan élire állított helyzetben pedig, mint a mai, a merőben szellemi magatartás is politikai súlyt kap, ami az író számára természetesen ugyanazokkal a következményekkel jár, mint amilyenekkel a politikai ellenzékiség. Egyszerre csak szemben találja magát olyan hatalmakkal, amelyek tulajdonképpen nem is illetékesek munkája megítélésére. Azokban az országokban, ahol az államhatalom túl erélyesen avatkozik bele a közéletbe, az írót ellenségének tekinti, s mi sem természetesebb, minthogy a tőke, (a kiadó) közismert tulajdonságainál fogva vonakodik attól, hogy az államhatalommal szemben kilátástalan ellenzéket támogassa. Sőt tovább megyek: a tőke a legtöbb esetben még érzékenyebb és gyanakvóbb, mint maga a hivatal, be sem várja ennek állásfoglalását, hanem előzetesen, még szigorúbb cenzúrával él, mint amilyen magától a hivatalos cenzúrától várható. Ami regényemet illeti, keletkezésének története már maga a bizonyíték a fenn elmondottak mellett. Majdnem öt évig dolgoztam rajta, különböző országokban; idehaza, Spanyolországban, Bécsben stb. Az első esztendőben eszembe sem jutott, hogy nem lesz kiadható. A másodikharmadik évben már gyanakodni kezdtem, s ahogy lassanként átalakult körülöttem a világ politikai ábrázata, már egyre biztosabbra vettem, hogy nem is fogják kiadni, annyira, hogy a végére érve, már nem is vittem el a kiadóhoz. Holott a regény, azaz az én magatartásom változatlan maradt, csak a politikai hatalom érzékenysége változott meg.

2. Elképzeli-e, hogy a regénynek ne lenne olvasótábora?-Nem.

3. Milyennek látja a lelkiismeretes író helyzetét a közeljövőben?- Ha nem veszti el a kedvét, s bírja idegekkel és szusszal, akkor csak egy mód van rá, hogy mesterségét ma folytathassa: meg kell tanulnia virágnyelven beszélni. Erre sajnos nem mindegyik író alkalmas, de nem is mindegyik olvasó értené meg. Egy trójai falóba kell belopnia a világról való véleményét, és amellett ügyelnie arra, hogy a faló kellemes és csinos legyen.

4. A politika mennyiben befolyásolja az írót mondanivalóinak megfogalmazásában?- Fentiekből következik, hogy mondanivalóinak megfogalmazásában nagyon is befolyásolja az írót a politika, de ezen túlmenően, nemcsak a megfogalmazásban, hanem mondanivalójában is. Az író nehezen tudja magát kivonni a külső szorongató valóság hatása alól, de nem is akarja magát kivonni. Tegyük fel, hogy valamelyik országban erősen korlátozzák a szó- és------------------- 111 -------------------