Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

falára, látszottak az egyes alakok, hadonászó karjaikkal s vörös arcukkal. A szobából is hangok hallatszottak, (s) nyilván az is tele volt emberekkel. Révész egy pillanatig mozdulaüanul állt, homlokára szorítva kezét. Azután, mint egy ágyúgolyó, hangtalanul belevágódott a tömegbe. Éles sikoltások hallatszottak, káromkodások, s a tömeg élén álló összeszorult emberek nyugtalankodó (kiabáló) kérdezősködése. Néhány pillanat múlva a folyosó megvilágított négyszögében álló alakok hirtelen visszamerültek a sötétségbe, mintha lábuknál fogva rántották volna el őket - a napos négyszög simára tisztult. Az ajtóban egy fekete árnyék jelent meg. Rögtön utána hátratántorodott s kiabálva eltűnt. Egy hórihorgas, fekete alak vágódott fel a földről, s a következő pillanatban döngve becsapódott az ajtó. A kinnszorult, sötétben álló tömeg izgatott kiabálása egyre erősbödött. Senki sem tudta, hogy mi történt. Sokan elestek s káromkodva nyöszörögtek a földön, a tömeg egyre összébb tolult, s nem tudtak felállni. - A kezemre lépnek az ökrök - ordította valaki, s nyomában asszonyi visitas s durva röhögés támadt. - Kifelé ... kifelé! - kiabálták azok, kik a falnak szorultak s már nem tudtak továbbmenni, majd agyonlapította őket a tolongás. Valaki felborított egy vödröt, s a víz loccsanva folyt a padlóra. A zűrzavar egyre nagyobbodott s jó egy negyedórába tellett, míg valamennyien kijutottak a tágasabb folyosóra s onnan az étterembe, hol azután izgatottan állták körül azokat, akik mégiscsak tudtak valamennyit arról, hogy mi történt tulajdonképpen. - Valaki a lábak közé furakodott - beszélte a főpincér -, vagy valami törpe volt, vagy négykézláb járt, mindenkit eltaszigált a helyéről, de a sötétbe nem lehetett látni, s mire magához tért az ember, már elölről hallotta a kiabálásokat... - ... de én valami sziszegést hallottam - szólt valaki közbe. - ... igen! én is - kiabálták többen. Azután csend lett. (- ... talán veszett kutya—szólalt meg egy hang. Mindenki elhallgatott, halálos ijedelemmel tcldntvc a közbeszólóra.) - Fogják meg! Gyilkos! Fogják meg! - hallatszott hirtelen az épület belsejéből egy rekedt ordítás. (Az emberek kiabálva szétrebbentek.) A tömeg szétrebbent. Bent a szobában Révész hirtelen megjelenése villámszerűén hatott. A vendéglős, kit mellénél fogva lökött vissza az ajtóból, nyekkenve terült el a földön. Azután becsapódott az ajtó, s csak erre a váraüan zajra fordultak az emberek meglepődve az új jövevény felé. - Ki az? - kérdezte a vizsgálóbíró, ki kissé rövidlátó volt, s gyorsan hátrafordult. Néhány perc előtt érkezett csak ide, s nem volt még ideje rendet te-