Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Rövid ideig gondolkodott, s lehajtotta fejét. - Két kérdést kellett akkor megoldanom. Az egyik (- abban a sorrendben mondom cl, ahogy a problémát ma kellene feldolgozni—az egyik tehát az), mi az akadálya annak, hogy nem lehet minden emléket feltámasztani, egyéni életünk minden emlékét, s azon túl az egyén születése előtti emlékeket - az öntudat összes emlékeit tehát. (- Mi az akadálya ennek, s ezt az akadályt hogy lehet eltávolítani?) A második pedig (- ami azonban az első kérdésnek mint primer kérdésnek megoldásával önmagától oldódik meg), melyik az az erő, azaz világosabban kifejezve, hogy kell felhasználni öntudatunkat, hogy teljesen, tehát testileg is megismételjük a múltat: emlékezzünk. A teljes emlékezés a cél: időben és térben. Hogy az öntudat összes formáit meg tudjuk ismételni s a minden időből való megnyilvánulásait. Ez a két kérdés volt előttem ... - ...és ... - kérdezte Kónya, s felemelte fejét. - és igen! ... ezt a kettőt meg tudtam oldani. De azután ... - meg tudtad oldani...? - ismételte Kónya s megremegett. ( ...megtudtad...?) Révész egy pillanatra értelmetlenül bámult rá. Azután valami gyenge mosolygás szállt ajkára. - No igen! - mondta lassan - (a kutya! —, - ... te változtál át - kérdezte még egyszer dadogva. ^^^^ De ezt már Révész nem bírta tovább. Nem volt türeknesjófrn^szet, s súlyosan megviselt idegei felmondták a szolgálatot. DjüJitel^eTtorzult arccal meredt rá Kónyára s felugrott. - ^— - Te állat! - ordította, s hangia-^mlítbömbölő tüz szaladt szét a szobában. Kónya hátratántorodott^A^^löszobában kinyílt egy ajtó ... De nem töröo^ptt-veíe, vagy nem hallotta meg ... - H^«ífigmindig nem érted? - ordította, s a hangja csak lassankint halktrîCamint a fáradtság egyre jobban erőt vett rajta.) - Hisz magad is láttad ... a saját (buta) szemeddel! (- elfulladt, s egy pillanatra elhallgatott.) Első este, hogy találkoztunk a kaszinóban, amikor melletted ültem. Magam sem tudom, hogy történt ... és el kellett szaladnom. - Amikor az igazgató urat megverted - mormogta Kónya halkan. - Micsoda? - kérdezte Révész, s egy pillanatra elcsodálkozott. Erre nem emlékezett. Mintha ez máskor történt volna! Elhallgatott, s elgondolkodva nézett maga elé. - Furcsa! - mormogta ő is, s lehajtotta fejét. Hirtelen felriadt. - A rumos számlát kifizetted, remélem - kérdezte csúnyán nevetve.