Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
Egy hajtásra kiitta a poharat. Utána nagyot sóhajtott, (ós hangosan, szinto kiabálva folytatta.) - Nem az volt a lényeges, hogy láttam magamat, amint ott álltam az ágy előtt és hogy hallottam a hangomat ... Ez mind ... ezek az érzéki megismétlései a múltnak csak másodrendű tünetei az emlékképnek, ami bennem akkor önmagamról keletkezett... csak következményei egy másfajta emlékezésnek. Különben tapasztalhattad, hogy az ember nem ismeri jól a saját arcát és a saját alakját... ha fiatal éveire emlékszik vissza ... inkább a régi fényképeken keresztül történik ez(, móg ha sokat nézi is magát a tükörben, akkor sem ma rad magáról pontos képe) ... valószínű tehát, sőt biztos, hogy amikor ott a tükör előtt visszaemlékeztem nyolc év előtti arcomra, alakomra, akkor is inkább egy régi fényképemre emlékeztem ... s azonkívül ... (valami ldsugárzás volt belülről ... nem az érzékeim—szemem, fülem—emlékeztek, hanem ...) hogy is magyarázzam meg neked? ... belülről emlékeztem ... az életöröm emlékezett a nyolc év előtti formájára ... (a*) akkori érzéseimre emlékeztem ... (az) akkori gondolataimra s arra az általános energiára (- tudományosan „élctérzós" nck nevezik -), ami akkor, nyolc év előtt, az életemet fűtötte, a testemet növesztette, az agyamat rendezte (s az észrevételeimet). S ahogy erre az általános erőre emlékeztem, önkéntelenül s csak második fokon alakult ki — ennek megfelelően - az érzékeim emlékképc ... Amikor visszaemlékeztem akkori érzéseimre s gondolataimra (- mint 3Űrü, színtelen, felém irányuló erővonalakra a térből -), visszaemlékeztem arra az arcra is és arra a hangra, ami ezeknek az érzéseknek s gondolatoknak megfelelhetett... csak egyféle arc lehetett az s egyféle hang s egyféle ritmus a léptekben! fpMjf f^ndrild m( ?fmicsoda különbség vol takkor kö: I in iL ,. tfea vi s I Pioiiilun nu g ,i pubertáson üinn't voltfHTi—)TAZ emlékezésnek ebbe a legtisztább stádiumába jutottam el, talán csak egy pillanatra (... ilyenkor a kül3Ő dolgok ritmusa clvc3z a megné mult érzékű ember 3zámára 3 ninc3 időérzéke), idáig jutottam el, amikor valami hang, vagy nem tudom micsoda, felzavart ... felemeltem a fejemet s pillantásom a tükörbe esett... ÍTtt kitnoríilton olh.nll^ntntt Fojo lokonyiilt főkötő. ^.7nká1ki« KQVJTW nrrn ráborult az asztal p olitürozott^ ima lapj4m Egy pillanatra becsukódott a l/rmo. „Nagyon laradt vagyok még" mondta, „nagyon mélyről jöttem".) Lassan kiegyenesedett. - ... a tükörben a nyolc év előtti arcomat pillantottam meg - mondta hirtelen, tört csengésű hangon. - ... igen! ... a tízéves gyermekarcomat. - Első pillanatban nem is lepődtem meg. Azután felkiáltottam s a szájamhoz kaptam. Az arcom kicsi volt s a kezem is apró ... pedig úgy éreztem, valami nagyobb testet fogok megtapo-
