Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

egész ... s minden, amiről tudunk s amit csak gondolkodásunk tökéletlen eszköze csoportosít külön osztályokba, külön elnevezések alá, homogén része (az életnek, azaz) egy anyagnak vagy egy erőnek, mi folyton mozog s folyton változik. Az emberiség is csak egy része, valamilyen formája ennek a mindennek (, egy alárendelt része) ... valami furcsa, piros virág, ami mozog és gondolkodik és ami valamivel többet tud önmagáról, mint az elefánt, de csak mennyiségbeli különbség ez, nem minőségbeli. (Az erő folyjon_jn£Zflg^ö^ nönmagának nyilvánul meg; - hol__ej*y_xsiüag^^ virul ki útja nyom^jnsl^^ örök körben, mert önnönmagáért él az éTűtTsdchogy törődik azzal, hogy szülöttjei megismerjék és tudjanak róla.) (De) Az élet pedig egyre megismétlődik több vonásaiban, virág virágjára, ember szüleire hasonlít... ezt a megismétlődést emlékezetnek hívják. - A lábaimat mozgatom, járok, leülök ... lélegzetet veszek: - megismétlem lábam, tüdőm legelső mozdulatát, az első mozdulatot, amit végzett: emlékezem. Az izmok, idegek emlékezete ez - organikus emlékezetnek hívják. Amikor téged először megláttalak, agyam két-három milliárdnyi sejtje közül az egyik befogadta képedet, amikor ötödször-tizedszer láttalak meg, újabb s újabb agysejtek termékenyedtek meg látásodtól ... s ha most vissza akarok emlékezni rád, az agysejtek egész csoportja rezdül meg bennem, s felidézi, megismétli alakodat, színedet, hangodat... újra látlak, újra hallak. - Ha apámra hasonlítok - a test emlékezete ez is ... Őt ismétli meg, az ő testét, mert őrá, közvetlen elődjére emlékszik legvilágosabban. Minden megismétlődik, minden emlékezik. De hát mindezt részletesebben kellene elmondanom ... így nem fogod megérteni ... de nincs időm. Egy darabig mereven nézett Kónyára, s erősebben szorította meg kezét. A tanár várakozó, kimerült arccal tekintett fel rá. - ... Néha ugye nem apámra hasonlítok - szólalt meg ismét hirtelen -, nem az apámra, hanem a nagyanyámra vagy az ükapámra ... messze generációkat ismétel meg a testem! ... Vagy típusok vannak, ugye? nemzetek, fajok ... azután négerek ... indiánusok, s ezek megint csak egymásra hasonlítanak ... de mind az emberiség kereteibe tartozik. (S maga az emberiség a majomra ha sonlít... A darwinizmust nem kell magyaráznom ugye ...) S azután itt vannak az anorganikus anyagok ... bizonyos kövezetek mindig ugyanazt a formát öltik ... bizonyos kristályzatok mindig pontosan megismétlődnek ... a kövek is emlékeznek! ... Ne szakíts félbe! ... ez persze csak szóvirág, vagy hogy a fenébe hívják a stilisztikában! ... annyit jelent ez csak, hogy minden az ős-sejtből származik, minden élőlény ... de miből származnak az anorganikus anyagok? ... A csillagokat mi forgatja? ... S ki meri azt állítani, hogy nincs átmenet az élő sejt és a holt anyag között?