Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(akkor úgy érezte, agya mint izzásig hevített, szegos vaskorok fordul meg koponyájában, egyre gyorsabban, egyre forróbban ...) Egyedül Virág volt, ki nem távolodott el tőle, sőt, kivel valami barátságfélét is kötött a felépülése utáni időben. Összesen csak egy hétig nyomta az ágyat, s utána rögtön jelentkezett az iskolában, s már az első napon (kimeri tő;) hosszú s egészen bizalmas jellegű eszmecseréje volt Virággal. E beszélgetések mind gyakrabban megismétlődtek, s Virág, ki csakhamar meggyőződött Kónya teljes jóhiszeműségéről s őszinteségéről, maga is mind jobban (belemerült) elmerült problémáinak mérges levegőjű ingoványába. (Zavart lett ö Í3 3 már szinte kétségbeesett, c rejtélyek miatt, mik hívatlanul betolakodtak az ö életébe Í3.) A takarékpénztári gyilkosság s a gyilkos személye - mintha régen meghalt történelemtanárja támadt volna fel! - azután véglegesen (felzavarta a) belerántotta e kuszált titkok (érthetetlen) birodalmába. Nos, a gyilkosság körül történt még egy és más, mit nem mondtak el egymásnak, s voltak oly gondolataik s következtetések, mikről még kölcsönösen nem tudtak. Kónyát mintha teljesen összetörte volna ez az esemény, egészen megrokkant, s két napig nem mozdult ki szobájából. Virág tettette magát, mintha nem venné észre, de visszaemlékezvén Révész fenyegetőzéseire, miket annak idején Kónya lakásán az előszobából hallott, megborzadt. Megborzadt s hallgatott. A temetés estéjén Kónya felkereste kollégáját. Elhatározta, hogy mindent elmond neki, elmondja Révész látogatását, kérését, fenyegetőzéseit, s végül a levelet, mit a gyilkosság előestéjén tőle kapott. Sokat gyötrődött már, hogy megtegye-e, most végre elhatározta magát - történjék bármi! - és elindult. Homlokáról csöpögött a verejték, lába remegett, s orra oly mereven s szürkén fénylett az estében, mintha festékkel bekent karneváli maszkot sétáltatna sovány nyakán a hold tavaszi fényében. - Lehet, hogy véletlen - ismételte meg századszor is -, lehet, hogy véletlen, hogy ez a bűntény időben egybeesik ezzel a rettenetes fenyegetéssel ... s ugye a levélben határozottan az áll, hogy még vár két napig ... a gyilkosság pedig már másnap megtörtént... (dc hát lehet, hogy mégsem akart már tovább várni! ...) Virág az ablaknál állt, s zsebre dugott kézzel, szótlanul nézett kollégájára. - Ötezer koronát kért? - kérdezte (hirtelen). - De hát kérem, ez szamárság! - fűzte hozzá indulatosan s megrázta a fejét. - Heller volt a gyilkos, a történettanár, aki magát is tanította s aki... - ... meghalt tizenöt évvel ezelőtt... - s Kónya fanyarul mosolygott. - Az igaz - mondta Virág megütközve. - De hát a maga Révésze se lehet a tettes ... - Miért? - s Kónya reménykedve ütötte fel fejét.