Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

segíthetett ennek baján, feltétlenül dolgoznia kellett, s egyedül csak nem maradhatott az üres épületben! Dolgoznia kellett, s (az-is-) fontos volt, hogy magában az iskolában dolgozzék. Betegsége óta bizonyos mértékben elhanyagolta kötelességeit, szórakozottabb, idegesebb (s munkára képtelenebb) lett, mint bármikor azelőtt. Virág látogatásai, s a később vele folytatott bizalmas beszélgetés teljesen felbillentette lelki egyensúlyát. Hanyagul, későn járt el az órákra, sokat mulasztott, s lelki zavarát még csak fokozta kollégáinak vele szemben beállott hirtelen elhidegülése, minek okát nem tudta, miben keresse: azon kellemetlen, első incidensben-e, mikor tétlenül kellett néznie, hogy az igazgató urat hogy verik meg s dobják ki a kaszinóból, a pletykákban-e, miket a rumosüvegek körül a fűszeres terjesztett, vagy pedig magában rendeden, hanyag viselkedésében, melyen akárhogy igyekezett is - nem bírt úrrá lenni, s mely már-már annyira rossz hírbe keverte, hogy igazgatói megrovástól is joggal taithatott^Egysz^a-k érezte, hogy kollégái hirtelen züUésbej^ús^ kell, mertjryelejíaló-^ bepiszkítja az embert, s mert már mrjnrcnTugyscm lehet vagy nem érdemes.) Az iskolában kellett tehát maradnia, hogy megtudják, hogy dolgozik. S bár egész délután mozdulatlanul ült helyén, mégis alig (valamivel) jutott előbbre munkájában. (Rémüldöző,) Zavart lelke pillanatra sem szabadult meg (észre vétlenül átsuhanó,) rajzó gondjaitól, s ha olvasás közben egy szó, egy fordulat hirtelen eszébe juttatta (förtelmes, cmbcrncmércztc) szenvedéseit, ha a postamester esetére gondolt, a szívverése elállt, (- a borzalom hangos sziszcgésévcl rettent hátra székében s) félórára képtelen volt csak egy sort is tovább olvasni, vagy megérteni, amit olvasott. Virág beszélt el neki mindent, mindkét esetet - a rummal való dolgot s a postamester kirablását - teljes pontossággal, (minden részletével,) saját megfigyeléseivel s következtetéseivel együtt. S Kónya úgy állt e borzalom előtt, mintha a (jeges) pokol nyílt volna meg előtte, s (rettenetes) iszonyú kétségek (marták) gyötörték, nem őrült-e, (ö, ki ezeket véli hallani, vagy) nem menthetetlen belegf-e), ki öntudatlanul s tán álmában követi el rémítő gonosztetteit. E gondolat mindjobban (beférkőzött agyába s majdnem megőrjítette.) hatalmába kerítette. Orvosi könyveket kezdett el olvasni, epilepsziáról, álomkórról, mindenfajta nyavalyáról, s rettegve kereste magán e bajok szimptomáit. (szinte halálra dermedve, ha egyik-másik jelből arra lehetett következtetnie

^, hogy tényleg betege e kórok egyikének Egyp jobban êTmêraîvë e rno^vmé. ben, kétségeié s remények közt ingadozva, élte sötét napjait s) S szeme oly zavaros lobogású (volt) lett, hogy már idegenek is sajnálkozva figyelmeztették megrendült egészségi állapotára. (S ha ennek tetejébe még egyszer másszor emlékei közé rémlett Révé33zcl való ama első C3ti találkozása, mikor elájult )