Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(teremtés őrjöngve, tehetetlenül sétált előtte vékony cincogássaljjiii-j^thfr^ mgérryrjsTőTfútyüléGck. Körös körül csend lett, mindenki elhallgatott.) A menet közepéből (hirtelen felhördülő) hangos kiáltás hallatszott, s a következő pillanatban egy hosszú fekete alak vált ki a sorokból, (örült ugrások kai rohanva előre a megveszekedett kandúr felé. Ez) A macska azonnal eliramodott. De a hosszú férfi nem hagyta abba az üldözést. Torkából artikulálatlan hangok törtek ki, sebesen szaladt, (mint a szél) s néhány pillanat múlva már el is tűnt - sovány, ide-oda ingó alakja, a fenyegetően felemelt ököllel feje fölött, az országút hajlásában, sűrű porfelhő közepette. Csodálkozó felkiáltások raja zúdult fel mögötte a tömegben. „Őrült ... őrült ..." kiáltozták. De voltak többen, akik felismerték a bátor vadászt: Révész volt, a szállodában lakó különös idegen. Egyebet ők se tudtak róla. Valamint hogy nem tudták azt sem, hogy mint került ez ide közéjük, mily okból és mily jogon: a temetési menetbe. Az özvegy keservesen sírt; egyébként most már rendben folyt le a temetés, semmi sem zavarta többé a méltóságteljes és felemelő szertartást. A tisztelendő úr jó egy óra hosszat tartó gyászbeszédje után mindenki könnyezett, az özvegy sírógörcsöket kapott. A fényes temetésről hosszú időkön át beszéltek még a városban. A kaszinóban a vendéglősné épp az étteremben tartózkodott, mikor Révész felszakította az ajtót és sápadt, elváltozott arccal, köszönés nélkül (hörögve kercsztülrohant.) berohant. Az asszony tátott szájjal bámult utána. - Borcsa, Borcsa - kiáltotta aztán háromszor-négyszer egymás után, mert hirtelen eszébe jutott, hogy végre megkeresi ezt a lányt. Reggel óta nem látta, pedig már többször szüksége lett volna rá, s hiába szalasztotta utána a pincéreket, azok se találták sehol. Azonban most is hiába kiáltozott. Kiment a konyhába, onnét a cselédszobába, a spájzba, aztán fel az emeletre, ott is kiabált egyet-kettőt: Borcsa csak nem jelentkezett. A kövér asszony dúlt-fúlt mérgében. Elhatározta, hogy megpofozza, s aztán elsején kidobja ezt az akasztófára való teremtést. De Borcsa még erre sem került elő. S hiába kérdezősködött mindenfelé, hiába faggatta végig az egész személyzetet, senki se tudott a lány hollétéről, sőt! - a szakácsné még csak arra sem emlékezett, hogy előző este látta volna a cselédszobában, aminthogy lassanként ki is derült, hogy már tegnap, vacsora utáni időtől kezdve nyoma veszett, senki sem látta. - El nem lopták a drágámat... az biztos! - mormolta már kissé megijedve a vendéglősné, de csak akkor rémült meg igazán, mikor még vacsorára sem jelentkezett a lány.