Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(fekete, szinte embermagasságú tömeget pillantott meg, mcgijodt s mogállpg' csak hosszas küszködés után indult meg újra lassú, habozó léptekkel^^^rííegint csak majd elállt a szíve verése, ahogy észrevette, hogy az a na^^fekete vala­mi lassan mozog előre csikorgó, furcsa zajjal. Később nevette a dolgot, de akkor nagyon meg voJHjedve. - Egy csomó lá­da állt az ajtó előtt, egymásra rakva, melyejíboi mint hosszú kígyó omlott előre a zizegő gyaluforgács, egyre szélesébe tömeggé dagadva, amint Révész a félig nyitott ajtó résén át dühösejKolta ki a küszöbre, hogy már szinte be­töltötte az egész folyosót, vastag fallal választva el a szobát a szálloda többi részeitől. A leány nemjttdott hozzáférkőzni az ajtóhoz, vissza kellett vinnie az ebédet a konyháb^ö mikor nagy seprővel felfegyverkezve újra megjelent a helyszínen^^rldegen morogva kirántotta az ajtót, s dühösen tiltakozott a sep­regetés-lmen. S csak akkor békélt meg valamennyire, mikor megismerte Bor­ssal; cz iránt a lány iránt különös, érthetetlen előszeretetet tanúsított!) A(z ezt követő) következő napokban (azután) egészen begubózott szobájá­ba. Ha takarítani akartak, vagy ebédjét hozták, dühös morgás volt rá a felelet, s a legkisebb zaj ha támadt szobája környékén, ököllel döngette rá az ajtót. - Dolgozni akarok - mondta egyszer a vendéglősnének, magyarázat­képpen -, s teljes csendre van szükségem. Szerdán délben temették a pénztárost. A kaszinó kitűzte a gyászlob o ^ót ís-vé­gig a Fő utcán, egyre sűrűbben jelentei nu g ,i It'lMr* zaszIoE rr emeletes há­zak ablakaiban.) A bank (aznap) zárva tartotta üzletét, s egész tisztviselői kara testületileg jelent meg a temetésen. Az igazgató úr cilinderben volt. A kaszinó elnöke kísérte az özvegyet. A koszorúkra külön kocsi kellett és ... Egyáltalán! A temetés mondhatatlan díszes volt. (Ugvszólván az cgfo^j^ rnïi oUüiiéitü J halottat. Amikor a m A n A f plfmlaill n Eöfcrifls" házik" nHHt a néni gyorsan bcLáita az~ajtót és csatlakozott. Ugy, hogy abban az időben 3cnki sem ...) Elöl haladt az első osztályú kocsi a négy lóval. Mögötte a koszorús kocsi, melyről élénk színekben csorogtak le a szalagok. A gyászkíséret meghatva lépdelt mögötte. Az özvegyet összes gyerekeivel felvonultatták - amit ügyes sakkhúzásnak tartottak a tehetetlen hatóság ellen -, leghátul a dada szuszogva s vörösre sírt kövér, felfujt arccal tologatta a négyhónapos csecsemőt. S bár ennek nem tetszett a dolog, s a legünnepélyesebb pillanatokban is hangosan visított, mégis (nagyon) igen megható volt az egész. Végeláthatatlan tömeg masírozott a kocsi mögött, a halott gimnazista fiának iskolatársai testületileg vonultak fel, ott volt az egész kaszinó, a postamester, az iskolaigazgató, az összes helyi notabilitások, mindenki ott volt. Épp a kaszinó előtt haladt el a menet, mikor a vendéglősné elkészült az öl­tözködéssel. Izgatottan, szuszogva begombolta hosszú fekete kabátját, s ka-

Next

/
Thumbnails
Contents