Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
(NAGY CSEND TÁMAD, DE AZÉRT BAJ VAN, MERT) MEGJELENIK A FEHÉR KUTYA A következő napokban Révész nem mutatkozott. Egész idő alatt szobájában tartózkodott, a bezárt ajtó mögül hallani lehetett hosszú, egyenlőtlen léptei kopogását s valami mormolásfélét, időnként hangosabb felkiáltásokkal keveredve - mintha önmagával disputálna. A cselédség csak félve osont el ajtaja előtt: - Olyan mint (egy) bezárt vadállat - mondta a pincér -, ami ki akar törni a ketrecéből - s még beszélni se szerettek róla. (Különöscn_ajitka fékpénztári gyilkosság óta gondoltak rá valami elfojüD^jiiagttk^ltóí^ értett tompa dühvel, sőt a szolgaasszony tejjejJiatáiT*zÓÍtsaggal híresztelte el mindenfelé megdöntheteüerryéleiöé^^ gyilkos - mondta -, senki más! - s a többiekjnxigefván^hau^attak. Ámbár tudták valamennyien, hogy ez aligha lelTrjrígaz4) S csak Borcsa volt más véleményen, félt ugyan ő is (az idegentől) Révésztől, de azért nem idegenkedett tőle, s valamilyen furcsa érzéssel telt el a szíve, ha rágondolt. Ő szolgálta ki (takarítani ugyan nem lehetett a szobát, mert Révész nem engedte be, dc), az ételt ő hordta neki, meztelen karjaival remegve nyújtva be a tányérokat a félig nyitott ajtón. - Hátha belém harap! jutott egyszer eszébe, s majdnem leejtette a spenótot. Bent a sötét szállodában csend volt, de kívül, a városban mindenfelé rettenetes izgalom fűtötte a havas téli időket. Már az áldozat temetésére készültek - s még mindig semmi nyoma a gyilkosnak! A rendőrség tehetetlennek bizonyult. Csak erről beszéltek szerte mindenfelé, az özvegyet sajnálták s az árván maradt gyerekeket, s a vérmesebb polgárok mellüket ütögetve szidták az állami közegeket, (amiért ilyen mulyán s ölbe tett kezekkel, tehetetlenül^^ felháborító gaztettet. - De ha a szállodába^ a beszélgetés^jnásjá^^ hangon tett is még valaki egyl5g5nncgjcgyzcst, feleletet se kapva rá, elhalt a társalgás.) A pénztár helyiségében a padlóról alig tudták lemosni a vérfoltot. Virág tanár feldúlt arccal, homlokára szorított kézzel bámult az üvegablakon át a sikáló asszonyra, félórai késedelemmel érkezve aznap a gimnáziumba. Révész egyáltalában nem mozdult ki a (szobából) házból. Két-három napig szokatlan(, sötét) csend borult szobájára, (s annak környékérc is.) De vasárnap reggel kopácsolás, deszkaropogás zaja ütötte meg az épp a spájzban tartózkodó vendéglősné fülét, kinek (hirtelen) ijedtségében csak későn jutott eszébe, hogy az idegen nyilván a saját ládáit bontogatja csak - nem a házfalakat -, azt a három-négy nagy ládát, amit egyéb poggyásza között hozott. (Egész nap lázasan dolgozott a bezárt ajtó mögött : _jd^diLJáxkált, súlyos tárgyakat tologatoh^egy pernr sem T íinl m g ii Inrmn iVIh^n Borcsa, ki épp ebédjét hözfä, befordulva a 3ötét folyosóba, az ajtó előtt valami alaktalan,)
