Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

(orruk előtt, alig 20 lépésnyire ragyogott a bank nagy fckctc_ccglábiája s-rrzf észre nem venni, legalább is nagyfokújüj^yitflje^^ helyen az ember rmndi£jíS£Jl£%--ü^^ s a kérdezősködő nyilvánvalóan iáegerrTcTTcTícTycn, a fŰ3zcrc3 még 3oha sem látta. Tehát) Afiíszeres udvariasan (megmutatta ncld a bankot) útbaigazította, s mert sok dolga volt, sietve elköszönt. S csak egyszer nézett még hátra, utólag elbámészkodva az idegen furcsa öltözetén. A vallomásokból kiderül, hogy a gyilkos merőben idegen, senki által nem ismert(, 3Őt még 3oha nem Í3 látott) egyén, ki nyilvánvalóan akkor került először a városba. De hogy hogy került ide s mikor, nem lehetett kideríteni. (Idejövetelének módja épp oly rejtélyes maradt, mint titokzatos cltüné3C.) A postakocsit, se semmiféle más járművet nem használt, országúton, utcán reggeli kilenc óra előtt senki sem látta, szállodában nem hált, nem reggelizett sehol, (egyáltalában semmiféle nyomát nem lehetett találni.) Ha gyalog jött volna a szomszédos. vasútállomásról, mindenesetre akadt volna, aki vagy az állomáson, vagy a mindig népes országúton meglátja, s reggel különben se érkezett vonat, ha pedig az éjjeli gyorssal jött volna, feltétlenül megszáll az állomás melletti egyetlen szállodában. Mindez nem így történt, s a nyomozás itt is megakadt. Közvetlenül a fűszeressel folytatott beszélgetés után Virág tanárt állította meg, épp az iskola bejárata előtt. E találkozás körülményei oly különösek, hogy feltétlenül szükségesnek látszik részletes leírásuk. Virág tanár lassan, sétálva haladt az iskola felé, hol csak tíz órakor kezdődött első órája. Erősen el volt foglalva gondolataival Kónya kollégáját illetőleg, mégis már messziről feltűnt neki az idegen. S hogy közelebb ért - körülbelül húsz lépésnyi távolságra -, hát szinte megállt a meglepetéstől. - A holtak megelevenednek! - mormolta, s le nem vette csodálkozó tekintetét az idegenről. Alacsony zömök ember volt ez, széles vállú, vastag, inas nyakkal. Feketén villámló szeme alatt erős sasorr, kissé előrehajló álla volt s széles szája. (Fehér homlokába 3ötétcn csapzott fénylő fekete haja.) Mikor meglátta Virágot, mintha gyorsan el akart volna fordulni. De rövid, csak pillanatig tartó habozás után, feléje indult. - Bocsánat! - mondta, s Virágnak szinte gyökeret vert a lába, mikor meghallotta ezt a hangot. - Bocsánat! - mondta újból, rövid szünet után, s megemelte kalapját, merően belenézett Virág szemébe - meg tudná kérem mondani, hogy hol találom meg a Magyar Takarékpénztárt? Virág később már nem emlékezett rá, hogy mit felelt. Valamit dadogott, s kezével mutatta az irányt. De mikor rögtön rá az idegen még valamit kérde-