Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

zett, s utána bemutatkozott: - Bocsánat... dr. Heller vagyok. - Virág hátralépett, s önuralmát elvesztve, felkiáltott. - Azt hittem, hogy meg vagyok babonázva - mondja a vallomásában. - Már messziről, hogy megláttam, azt hittem egy pillanatra, hogy ő az, s ha nem tudtam volna biztosan, hogy meghalt! ... De aztán a hangja ... ugyanaz a hang ... s az arc ... a termet ... tökéletesen ugyanaz az ember ... s végül, mikor a nevét mondja, ugyanaz a név is ... (azt hittem, hogy megörültem.) Ekkora, szinte félelmetes hasonlatosságot álmomban sem mertem volna elképzelni, s ha nem tudnám biztosan, hogy meghalt... de hiszen ott voltam a temetésén ... s kérem, annak az embernek ma már sokkal öregebbnek kellene lennie ... van már tizenöt éve, hogy meghalt, s nem volt fia, ezt biztosan tudom ... (abszur dum cz kérem, nem értem ...) Különben kérem dr. Heller Oszkárnak hívták, történelmet tanított az ottani gimnáziumban, Kónya kollégámat is tanította, azt hiszem, két-három évvel idősebb nálam. Hat évig tanított engem, félelmetesen vad és kegyetlen ember volt, jól megjegyeztem magamnak az arcát, (ami különben 3cm volt nehéz, mert feltűnően hasonlított ... dc hát cz nej» tartozik ide, azt hiszem ... — ... Igen! Szóval feltűnően hasonlított. Napóleonhoz ...szóy-al^ermészetesen ez az ember, a gyilkos is ... az is hasonlított ennélfogya^apóleonhoz ... de az én tanárom azonkívül is játszotta a Napóje^nt^^mellén mindig összefonta karjait, állandóan lovaglóostorral járj^retszik tudni, az ilyen emlékek maradnak meg legélénkebben az^iíjífkszívében ... állandóan Napóleonról beszélt, az egész tanév alatt^^szlrn előadásokat rendezett s mint Napóleon lépett fel ... de hát ezugy<1íem tartozik ide ... s felette kegyetlen, erőszakos ember volt, kérem^srossz halállal is halt meg ... meghalt, igen, biztosan tudom, mert ott voltam a temetésén...) Nos! Ami ezt az (egész Napóleonnal) alteregóval való históriát illeti, ez lehetett Virág tanárnak érdekes, személyes élménye, de nem tartozott a tárgyhoz, s nem tudni, miért vették fel ezt is a jegyzőkönyvbe. Szerencsés véletlen mindenesetre, hogy mégis megtörtént, (az azután történtekre nézve ...) Miért szólította meg a gyilkos Virágot - nem azért nyüván, hogy még egyszer megtudja, hol a bank -, s miért szólított meg még négy vagy öt embert, különböző, lényegtelen dolgokról kérdezősködve? Miért dörgölődzött az emberekhez, miért akart érdeklődést felkelteni maga iránt? (miőrtj^angsúlyozta azt, hogy itt van, s hogy nézzék mejyófjneji-éfá-^^ pontosan emlékezni kell, r^^^^s^Á^^^^^A mással, nehogy mást gyanúsítsanak aëtéf#)rNënTr^Nem könnyelműségből^ nem bcszámíthatatlansagból) történt mindez, hanem tervszerűen ... de miért, s micsoda távoli céljai lehettek ! még e tervvel?