Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
Mi keresnivalója van ennek a belgának Németországban, gondolta a mérnök - Bitte! - mondta. - Tessék bejönni! ... Igen, ide üljön le! Mivel szolgálhatok, rendőrtanácsos úr? Ez néhány pillanatig szórakozottan játszott az óraláncán függő arany ceruzájával, aztán hirtelen felemelte fejét, és a szeme közé nézett a mérnöknek. - Ön ugye ismeri Blanche Duval kisasszonyt? - kérdezte csendesen. A mérnök biccentett. - Ismerem. - Hát hogyne ismerné - mondta a rendőrtanácsos -, hisz az előbb is beszélgetett vele a folyosón. Régebben ismeri már? - Nem nagyon régen - mondta Suralik úr. - Az étteremben egy asztalnál ebédelünk s vacsorázunk a kisasszonnyal. - Itt ismerkedtek meg a szállóban? - Itt - mondta a mérnök. A rendőrtanácsos kissé felvonta a szemöldökét. - Különös - mondta. - Duval kisasszony azt állította, hogy a vonaton ismerkedtek meg. No mindegy! ... Adja ki azt a dobozt kérem, amit a kisaszszony átadott önnek! Suralik úr a cipője orrát nézegette. - Miféle dobozt? - kérdezte. - Ha jól emlékszem, Duval kisasszony semmiféle dobozt nem adott át nekem! - Ezt a borítékot kapta tőle? - kérdezte a rendörtanácsos, és kezével az asztalra mutatott, amelynek egyik sarkán a tégla alakú, zsineggel átkötött, lepecsételt csomag állt, rajta egy postán érkezett vékony levélboríték. A mérnök szemével követte a kinyújtott kéz irányát. - Ezt a borítékot? ismételte. - Ezt az imént kaptam a portástól, a címzés kézírása után ítélve alighanem a feleségem küldte Budapestről. - Nem arra gondolok - mondta a rendőrtanácsos csendesen -, hanem az alatta fekvő csomagra ... erre ... Kinyújtotta kezét a csomag után. De még mielőtt elérhette volna, Suralik egy gyors mozdulattal megfogta, az íróasztal fiókjába dobta, s kulccsal lezárta a fiókot. - Szíves engedelmével ez a csomag személyi okmányaimat tartalmazza mondta. - Egyébként is tisztelettel megkérdem, hogy minek köszönhetem látogatását és szíves érdeklődését? Hivatalos minőségben méltóztatik eljárni nálam? - Igen - mondta a rendőrtanácsos. Suralik felállt. - Ebben az esetben méltóztassék azonnal elhagyni a szobámat - mondta. Tudtommal német felségterületen vagyunk, s én itt csak német hatóságoknak tartozom felelősséggel cselekedeteimért.
