Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

pászkodott, de mire az asztalhoz ért, a silány zár kiugrott, az ajtó recsegve kicsapódott. György úrfi hátulról lefogta a karját, és öklével kiverte kezéből a poharat. A pohár a falnak vágódott, a cserepek a földre hulltak, az úrfi ökléből egy vékony vérsugár fröccsent Julis arcába. - Te hülye! - ordította az úrfi, és teljes erejével pofon vágta a kis cselédet. - Mit csinálsz, te hülye ... Julisnak szikrát vetett a szeme, és úgy elszédült, hogy meg kellett kapaszkodnia a fiatalúr vállában. Nem is vette mindjárt észre, hogy György mögött, az ajtóban, a nagyságos asszony áll. - Mi történt? - kérdezte ez, és kerek piros képe elsápadt. - Mi történt itt, fiam? György eleresztette a lányt. Julis szörnyülködve állapította meg, hogy nagy fekete szeméből vastag könnyek csurognak végig az arcán. - Anyám - kiáltotta az úrfi -, ez a buta lány meg akarta mérgezni magát, mert... mert én elvittem két szőnyeget és az ezüstöt a ládából ... majd később megmondom, hogy ... Nem engedtem meg neki, hogy írjon magának ... mert azt reméltem, hogy visszahozhatom, mire maguk hazaérnek és ... - Mit vittél el? - kérdezte az öregasszony reszkető hangon. - Két szőnyeget - felelte György rekedten. - Két szőnyeget és ... Az öregasszony tágra nyílt szemmel, érteüenül bámult a fiára. - Nem értem - mondta. - Micsoda szőnyegeket? - A maga szőnyegeiből, anyám - kiáltotta György kétségbeesettea - Azokból a szőnyegekből, amelyeket a szalonba zárt nyárára. Hát nem érti ... Elvittem két szőnyeget... Julis háta mögött kivittem a lakásból ... s amikor észrevette, megtütottam, hogy írjon maguknak, mert úgy számítottam, hogy mire maguk hazajönnek, visszahozom... - Visszahozod? ... Honnét? - kérdezte az öregasszony elképedve. - A zálogházból ... Két szőnyeget vittem el és a ládából az ezüstöt ... Az istenért, anyám! ... Az öregasszony nekitámasztotta hátát a falnak, s lassan a föld felé csúszott. György hozzáugrott, átkarolta a hóna alatt, és az ágyhoz támogatta a roskadozó testet. - Nem kell semmi - nyögte az öreg hölgy, amikor Julis egy pohár vízzel szaladt feléje -, nincs semmi bajom! Mit mondtál fiam, hogy a ládából... az ezüstöt... György nem felelt. - De fiam, hisz nem volt kulcsod a ládához? - mondta az öregasszony, s a homlokához kapott. Hisz az a láda be volt zárva, magam zártam be, s a kulcsot az apád elvitte... György homlokáról vastag csöppekben szakadt a verejték, az arca mészfehér lett.