Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)
megszakítás nélkül itt fekszik az ágyban, hogy egy pillanatra sem mozdult ki a szobából. - Hisz oly gyönge, hogy alig tud felülni! - mondta a gazdasszony, kit később behívtak, s ki égre-földre esküdözött, hogy egész nap itt volt a szobában s csak délben ment ki egy félórára, hogy egy kis rántottát süssön a betegnek, de még azt se ette meg - tette hozzá szemrehányóan. Négy üveg rum! - kiabálta elvörösödve a haragtól. (- be kéne csukni azt a gazembert a lapo3 kcpü segédjével együtt!— s lihegett a móltatlankodástól.—) Nem volt ebben a házban soha egy csepp rum se ... nem hogy négy üveg! mogorván nézett Virágra, s sarkon fordulva kiment, (magára csapta az ajtót, hogy a poharak megcsörrentek a tálcán s Kónya idegesen összerándult.) S még jó ideig dohogott kinn a konyhában, fel-felcsattanó hangja behallatszott a csendes szobába. Virág mozdulatlanul ült, meredten maga elé bámulva. - Nem, Kónya nem hazudott, soha nem is volt szokása. S beteg, oly gyönge, hogy nem áll meg a lábán ... de talán láza volt, magas láza, s delíriumában felkelt s kiszökött... S a gazdasszony! - Megőrülök - sziszegte Virág, két kezét arcára csapva. (S megkínzott agyán ezernyi gondolat rajzott át egyre ujabb ós újabb megoldások felé ...) Az ágy felől halk, egyenletes lihegés hallatszott: Kónya elaludt. - A rumosüvegek! - villant át Virág agyán, s felugrott. Lábujjhegyen átkutatta az egész szobát, de hasztalan. Az üvegeknek sehol semmi nyomuk! - Tán becsapott a fűszeres! - gondolta kétségbeesetten. - Összebeszélt a segéddel s megtréfáltak! - S bármüy képtelen volt is ez a gondolat, utolsó felcsillanó reménységgel ebbe kapaszkodott bele. De azután eszébe jutott, hogy hiszen a vendéglősné is látta Kónyát! ... Teljesen megzavarodva, bizonytalan léptekkel botorkált ki az ajtón. Az utcára érve lehajolt, s egy marék hóval jól bedörzsölte a homlokát. Egy tanítványa ment el épp mellette, s csodálkozva nézett rá, Virág tanár úr elpirult. Bizonytalanul nyitott be a fűszereshez. - Kérem ... igaz az? ... Az, amit délután beszélt - dadogta s újból elpirult. A fűszeres sértődve vonta a vállát. - De kérem, tanár úr! - mondta. S mikor Virág valami hivatalos vizsgálatról kezdett el beszélni, készségesen leült, s írásbeli nyilatkozatot készített el arról, hogy Kónya Miklós tanár ma, január 24-én, személyesen járt itt az üzletében, s négy üveg rumot s konyakot vett tőle, számlára, összesen (nyolcvannyolc) negyvennyolc korona árban. A lámpáknál meg-megállt s újra s újra elolvasta az írást. A kaszinó elé érve hirtelen megfordult, s (vÍ33zamcnt a fűszereshez. Az üz let már rfj ryn mit frl kellett mennie a lakásba. _ T iL I IÍ \ M M h i'i I i Lok mondta az embernek , senkinek egy szót se róla.)
