Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Mondd csak fiam, nincs valami nő a dologban? - kérdezte a nagyságos asszony. - Bátran beszélhetsz, nem árulkodás az, ha egy aggódó anya kérdéseire felelsz. - Én nem tudok semmit, nagyságos asszony - ismételte Julis. Az öregasszony élesen szemügyre vette a kis cselédet. - Te is pocsék színben vagy, Julis fiam! - állapította meg. - Azt hittem, kipihened magad a nyáron! - Hirtelen a fejére ütött. - Te ... csak nincs köztetek valami? - kiáltotta izgatottan. - Uramisten, csak nem csábított el a fiam? Beszélj már! Julisnak még a nyaka is elpirult szégyenébea - Hova tetszik gondolni! - motyogta. - Miért tetszik ilyesmit kérdezni? Az öregasszony egyre izgatottabb lett. - Te Julis - kiáltotta -, esküdj meg, hogy nem csábított el a fiam! - Isten engem úgy segéljen! - mondta a lány, egész testében reszketve. Az öregasszony tanácstalanul nézett maga elé. - Hát pedig itt valami baj van! - dörmögte halkan. - No, eriggy ki fiam az anyádhoz, és békítsd ki, nagyon neheztel rád! - Te Julis! - szólt utána, amikor a lány az ajtóhoz ért. - Még e héten nekikezdünk a nagytakarításnak! Az uram azt mondja, hogy megfullad a naftalinszagban. Vegyél két üveg szidolt, délután kirámoljuk az ezüstöt! Julis háttal állt a nagyságos asszonynak. Nem fordult meg, a vállát nekidöntötte az ajtófélfának. - Ma délután? - ismételte oly halkan, hogy az öregasszony alig értette meg. - Igen, ma délután - mondta ez türelmedenül. - Nem tetszik elmenni a protestáns teadelutánra? - kérdezte Julis egy idő múlva. - Nem megyek. Ráérek még a jövő héten! Miért, neked valami dolgod van délután? - Igenis, nagyságos asszony - mondta Julis. - Az édesanyámmal szerettem volna elmenni a fürdőbe. Nem ismerős Pesten. Az öregasszony felkelt a székről. - Hát ez micsoda új divat, hogy háttal fordulsz felém, mialatt beszélsz! mondta ingerülten. - Vidd el az anyádat a Gellértbe, gyere vissza, és ha elkészült, érte mehetsz, és hazahozhatod. Egy óra volt, az úrfi még mindig nem jött haza. Julis nyitva hagyta a konyhaajtót. Fél kettőre végre megfordult a kulcs az előszoba zárjában. Az úrfi kalapját a fogasra akasztotta, és azonnal az ebédlőajtó felé indult. - Nem tetszett elhozni? - kérdezte Julis félénken. György idegesen hátrafordult. - Nem hoztam el! - Az arca sápadt volt, szeme alatt mély árok húzódott. - Nem kaptam meg a pénzt!