Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

va elpuhultak, a dereka meglazult, kezei elerőtlenedtek, aztán nagyot sóhajtott, és behunyta a szemét. Másnap újra megeredt az eső, s egész nap szakadatlanul esett. Harmadnapra ugyan elállt, de az ég borús maradt, negyednap meg újra elkezdett esni. A fák levelei itt-ott már barnulni kezdtek, az úton nagy tócsákban állt a víz. Esős szeptember ígérkezett. - Fiatalúr - mondta Julis, amikor reggel behozta György szobájába a kávét -, könyörgök, tessék már visszahozni a holmikat! A nagyságos úrék akármikor beállíthatnak, s akkor mi lesz, ha ... A szeme ki volt sírva, a friss hamvas barackszín lefonnyadt arcáról. Az orra már olyan hegyes volt, hogy szinte szúrt. - Hagyj békén! - morogta György úrfi. - Mindennap ezzel fogsz kínozni? Úgyis visszahozom, ha lesz pénzem. Julis a padlót nézegette. - Azt ígérte a fiatalúr, amikor elvitte az ezüstöt - mondta csendesen -, hogy másnap már visszahozza. Azóta már ... György öklével az éjjeliszekrényre csapott. - Hát, ha nem kapom meg a pénzt! Azt hiszed, nekem öröm, mindennap meghallgatni a nyafogásodat. Vagy azt hiszed, hogy nem hoznám vissza, ha ... Elharapta a mondat végét, s a fal felé fordult. - Fiatalúr - mondta Julis rimánkodva -, mi lesz itt, ha maholnap megérkeznek a nagyságos úrék? - Hogy mi lesz? - György úrfi rekedten nevetett. - Az lesz fiam, hogy az apám mindkettőnket kirúg. Engem azért, mert elloptam a szőnyeget és az ezüstjét, téged pedig, mert fedezted a lopást, és nem jelentetted be neki. - Mit csináltam? - kérdezte Julis falfehér arccal. - Hogy én fedeztem a lopást? György úrfi hirtelen felült az ágyban. - Mit adod az ártadant! - ordított vörösen a dühtől. - Most már nem lehet viszszatáncolni, fiam! Úgy van, fedezted a lopást, bűntársam vagy, hiába vágsz olyan bamba képet! Nem jelentetted be a gazdádnak, amikor észrevetted, hogy eltűnt a szőnyeg, nem jelentetted be, amikor elvittem az ezüstöt, sőt még te segítettél nekem a csomagolásban. Ha az apám fel talál jelenteni, úgy lecsuknak, hogy attól koldulsz. Most már hiába is írnál, most már késő, fiam ... Julis iszonyodva felkiáltott, és az arcára csapta kezét. Ebben a pillanatban megszólalt a kapucsengő. - Hát ez kicsoda? - morogta György úrfi. - Ha engem keresnek, nem vagyok itthon.