Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

Julis az ablakhoz futott. - A nagyságos úrék jönnek! - sikította. - Micsoda? - György úrfi kiugrott az ágyból, az arca elszürkült. - A szüleim? - A postás - dadogta Julis. - A postás hozza a levelet a nagyságos úréktól, hogy jönnek! Meglássa fiatalúr... - Hülye! - morogta György. - Mit ijeszted az embert! Menj el, és nézd meg, hogy mi jött, aztán beszélj! Két levél érkezett Tomajból, az egyik György úrfi, a másik Julis címére. Ez utóbbi a következőképp szólt: Kedves Julis fiam! Meguntuk az esőt, s elhatároztuk az urammal, hogy hazamegyünk. Holnapután, csütörtökön érkezünk az esti vonattal. Takarítsd ki nagyjából a három lezárt szobát, nyisd ki rögtön az ablakokat, s hagyd őket nyitva, amíg meg nem érkezünk, a hálószobát is szedd rendbe, vesd meg az ágyakat, de a szőnyegeket még nem kell felteríteni, s a huzatokat is rajtahagyhatod a bútorokon és egyéb holmin, ugyanúgy, mint a múlt évben. Nagytakarítást majd akkor csapunk, ha végleg beköszönt a rossz idő. Az édesanyád már talpra állt, jól érzi magát, csókoltat. Egy kis meglepetést is tartogatunk számodra - ha majd hazaérünk. Addig is Isten áldjon, Julis fiam. Bialovszky Pálné. Ui. Meleg vacsorát készíts, jó bőven, mert éhesek leszünk! - Mit írt neked? - kérdezte György úrfi. Julis kitágult szemmel meredt rá. - Hogy holnapután érkeznek... - Azt tudom - szakította félbe György. - De egyébként ... Különben add ide ... Kitépte a levelet a kis cseléd kezéből, az ujjai reszkettek. - A szőnyegeket tehát még nem kell felteríteni - mondta, és a lányra nézett. - Te Julis, én holnaputánig nem tudok pénzt szerezni, de talán később ... S addig talán az anyám észre sem veszi, hogy hiányzik kettő ... Julis úgy meg volt rémülve, hogy majdhogy rosszul nem lett. A gyomrára szorította kezét, és üveges szemmel meredt az úrfira. - De, ha mégis észreveszi? - nyögte. Vagy, ha a fiatalúr később sem tud pénzt szerezni... - Te Julis - mondta és a szemébe nézett -, ha mi ketten összetartunk, akkor soha nem kell annak kiderülni, hogy mi történt. Azt fogják hinni, hogy betörők