Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Kérek egy fél kiló kenyeret és tíz deka vajat! - mondta Julis. - Béla úr, tud maga németül? - Tudok egy kicsit - felelte a segéd. Julis köténye szélét gyűrögette ... - Ide figyeljen, Béla úr - mondta, s áthajolt a pulton. - De nehogy kikacagjon! Mit jelent az, hogy kon ... zek... encia? - Konzekvencia? - ismételte Béla úr. - Az nem németül van, hanem franciául. Annyit jelent, mint teszem, következmény. Ha teszem maga ma este beengedne a szobájába, akkor annak bizonyos idő múlva konzekvenciái lennének, tetszik érteni? - Mit fizetek, Béla úr? - mondta Julis, s a nyaka is elvörösödött, úgy elpirult. Ismét déli egy óra lett, mire György úrfi kicsöngetett a reggeliért. Julis ezúttal nem nyomta le az úrfi szobájának kilincsét, hanem a reggeli tálcát egyenesen az ebédlőasztalra állította. Minthogy a kertajtó most már nem csikorgott, nem hallotta meg, amikor György úrfi elment - megint csak ebéd nélkül -, nem is ment be tehát a szobájába takarítani, csak este hét óra felé, amikor már bizonyosra vette, hogy a fiatalúr házon kívül van. De alighogy beért a szobába, megszólalt a kapucsengő. Julis kinézett az ablakon. Egy munkásformájú ember állt a kapu előtt, a válláról egy kis láda lógott, olyan, amilyet a lakatosok szoktak hordani. Ez alighanem eltévesztette a házszámot, gondolta Julis. - Kit keres? - kiáltotta az ablakból. A legény felnézett a párkányon áthajoló kis cselédre. - Engedjen be, lelkem - mondotta -, itt felejtettem délelőtt az egyik ráspolyomat. - Itt ugyan nem felejtette - mondta Julis -, mert itt maga nem járt délelőtt. A lakatos megnézte a kapu fölött a házszámot, aztán szemügyre vette a házat. - De bizony itt jártam - felelte nevetve. - Magát ugyan nem láttam, mert az úr maga eresztett be, de a házat is megismerem, meg a szám is stimmel. Gyerünk lelkem, nyissa ki az ajtót! De Julis még mindig csak a fejét rázta. - Nem itt járt maga - mondta. - Arról én tudnék. Nincs is semmi lakatosmunka a házban! - Hát most már nincs - felelte a legény. - De volt. Egy kulcsot kellett csinálnom egy ládához, mert a régi elveszett. Julis megibgódzott az ablakpárkányban. - Egy kulcsot egy ládához? - ismételte. - Várjon, mindjárt leszaladok! - Mit mondott, milyen kulcsot? - kérdezte lihegve a futástól, amikor a rács elé ért. - Én nem tudok semmiféle elveszett kulcsról!