Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Édes szívem - hallatszott György úrfi hangja -, most meg mit sértődsz meg? Tudod, hogy szeredek, tudod, hogy minden pénzemet rád költöm, s tudod, hogy most nincs pénzem, hát akkor, mit kínzói? Vagy nem is figyelsz arra, hogy mit mondok? - Kell a fenének a pénzed - felelte ingerülten a női hang. - Soha egy fillért nem kértem tőled, igaz vagy nem igaz? György úrfi nem felelt. - Miért nem felelsz? - csattant fel a női hang. - Soha nem kértem tőled pénzt. Te akartad, hogy szakítsak az öreg gyárossal. Hogy ennek konzekvenciái is lesznek, azt az első pillanattól kezdve tudhattad. Tudhattad, hogy nem bírok megélni abból a százhúsz pengőből, amit a színháztól kapok, tudtad, hogy maga a lakbérem száznegyven pengő! Vagy azt gondoltad, hogy a kedvedért ki fogok költözni Rákospalotára, a nagynénémhez, és népkonyhára fogok járni ebédelni? György úrfi megint nem felelt. - Te talán Rákospalotán lakol - folytatta a bosszús női hang -, s népkonyhára jársz ebédelni? Tudtommal nem! Tudtommal egy emeletes gellérthegyi villában élsz, s ezüsttálcán hozzák az ágyadba a reggelit. De én ... - Hagyd már abba, szívem - hallatszott György úrfi megkínzott hangja. - Semmi szükség erre a nagy hévre! Eddig is kifizettem a lakbéredet, a cselédedet s a háztartási számládat, kifizettem a kalaposodat s a szabónődet, szóval mindent megkaptál tőlem, amire szükséged volt, ezután is meg fogod kapni. Épp csak azt merészeltem tőled megkérdezni, hogy miért kell már most, szeptember elején új bundát venned, amikor egyrészt még a régi... - A régit a cselédemnek fogom ajándékozni, ha ugyan elfogadja - hallatszott a kertből. - Az újat pedig azért akarom most megvenni, mert szeptemberben olcsóbb, mintha... - De ha most nincs pénzem! - Hát akkor szerezz! - hallatszott megvető hangon a felelet. - Vagy, ha nem tudsz, akkor vond le a konzekvenciákat, és egyezz bele, hogy az öreg gyárossal... Itt hirtelen félbeszakadt a beszélgetés. Néhány pillanattal később az ösvény kavicsai megcsikordultak a távozók léptei alatt; Györgynek alighanem eszébe jutott, hogy a cselédszoba ablaka a kertre nyüik. * - Hol mulatott az éjjel, Juliska? - kérdezte másnap reggel Béla úr, a fűszeresek segédje. - Olyan álmos a cifferblattja, kezicsókolom, mintha egész éjjel nem hunyta volna le a szemét!