Déry Tibor: Különös árverés. Regények 1920–1942. Ein Fremder (Déry Archívum 4. Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, Budapest, 1999)

- Ne siessen, Julis kisasszony! - mondta a fiatal postás. - Nem magának hoztam! Egy tégla alakú, rezedaszínü levelet nyújtott át a kis cselédnek, nagyságos Bialovszky György úrnak címezve. Julis elfintorította az orrát, amikor megérezte a levélből kiáramló gyenge parfümillatot. - Nem Tomajból hozta, ugye? - kérdezte biztonság okából. - Én nem - mondta a postás, és nevetett. - Én csak a Verseny utcából, a levélhivatalból. De hogy hol adták fel, azt a postabélyegzőből megállapíthatja, ha nagyon kíváncsi. Mit is mondott nekem a múltkor? - Mit? - kérdezte Julis szórakozottan. - Azt, hogy hamar meg fogok öregedni, ha mindenbe beleütöm az orrom - mondta a postás, gúnyosan szalutált, és összébb húzva köpenyét, kiballagott az utcára. Negyedik nap szerencsére elállt az eső, a felhők eloszlottak, s ismét kisütött, nyári hévvel s fiatalsággal a szeptemberi nap. Julis nem tudta, örüljön-e, vagy sírjon. Mióta György úrfi a második szőnyeget is elvitte a lakásból, egy nyugodt perce nem volt többé: folyton attól rettegett, hogy a fiatalúr megint behívja a szobájába, és moziba küldi. Mert, ha az én hatvanöt pengőmre azt mondta, hogy az kevés pénz, gondolta szörnyülködve, akkor meddig tarthat az a pénz, amit a szőnyegekre kapott a zálogházban? S ha annak a nyakára hágott, akkor megint el fog lopni valamit a lakásból, ha szegény úrnője addig nem jön haza: viszont ha hazajön, és György úrfi nem tudja addigra kiváltani és visszahozni a két szőnyeget, akkor ... Nem, Julis gondolni sem mert arra, hogy akkor mi fog történni. Aznap, hogy elállt az eső, egy nappal később, hogy György úrfi a parfümös levelet kapta, Julis éjjel arra ébredt, hogy az ablaka alatt a kertben hangos beszélgetés folyik. Máskor úgy aludt, mint a bunda, reggel néha még az ébresztőóra berregését is eleresztette a füle mellett, de mostanában olyan könnyű és nyugtalan volt az álma, hogy még azt is meghallotta, ha György úrfi éjjel hazajövet becsapta a ház túlsó oldalán levő kerti ajtót. Egy nő beszélgetett a kertben az úrfival. Holdfényes éjszaka volt. Julis az ablakból megtekinmette volna a hölgyet anélkül, hogy őt magát észreveszik. Mégsem kelt fel az ágyból; arra viszont már nem volt ereje, hogy a takarót a feje fölé húzza, és kizárja a szobából a beszűrődő, tisztán érthető beszélgetést. - Mit akarsz tőlem? - hallatszott György úrfi hangja. - Mondd meg világosan és érthetően, hogy mit akarsz? - Semmit, fiam - hallatszott a felelet. - Semmit! Egy kis szél fújt, az összezördülő ágak susogása is behallatszott a szobába. De lépteket nem lehetett hallani; nyilván a padon ülnek, gondolta Julis, amely a virágágyás mentén áll, az orgonabokor mellett, alig tíz lépésnyire az ablaktól.